A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

97

cator qui tarn impios rerum motus autoritate sua componat, quum non desint qui instigent quique oleum quod aiunt adiiciant camino« Az a béke, amelyet minduntalan megzavarnak s amelynek visszaállítására hiába keres egy béketeremtőt, aki az ügyek rosszrafordulását tekintélyénél fogva meg tudná akadályozni. Sokan vannak ugyanis, akik izgatnak, és akik olajat öntenek a tűzre. Mint azt Erasmus »Oleum camino addere« adagiumában magyarázza. (P- 21.)

Más alkalommal arról értesülünk, hogy Pelei ismerte Erasmusnak Szent Pál leveleihez írt parafrázisát (109.), amelyet ajánlólevél kíséretében küldött meg Laurentio Campegio kardinális számára. Ebből az ajánlólevélből Pelei a következő részletet közli: »Erasmus Laurentio Campegio Cardinali in paraphrasi super epistolas Paulinas in epistola dedicatoria. Quotíes inconstan- tiam rerum humanarum intueor Laurenti Cardinalitii ordinis non infimum decus, videor mihi prorsus Euripum quendam videre, aut si quid Euripo instabilius, adeo vicibus irrequietis sursum deorsum volvuntur ac revolvuntur, nec possunt eodenr in statu diu consistere. (p. 99.)

Egy alkalommal idézi a »Familiarum colloquiorum formuláéit a »Postfestum venisti« kezdetű adagiummal kapcsolatban (p. 98.).

Ismeri Erasmusnak Vilmos canterbury-i érsekhez intézett levelét is, amelyben a tévesen Hieronymusnak tulajdonított művekről van szó : »Erasmus in epistola nuncupatoria ad Guilelinum Archiepiscopum Cantuariensem. Quaecunque falso Hieronymi titulo circumferebantur eaque magna ex parte talia, ut non Hieronymum authorem séd inpudentissimum simul et insulsissimum rabulam opifice in prae se ferrent, non recidimus, ne quid omnino desyderaret avidus magis quam elegáns lector, hoc est ut dicam crassius, ne non haberent similes lubra lactucas, séd in suum relegavimus locum nullo alioque digna loco, (p. 107.)

Miként Erasmusnak, úgylátszik Peleinek is gyakori olvasmánya volt Szent Jeromos. A »Cyprio bovi merendam« madagium magyarázatában Erasmus megjegyzi, hogy erről nemrégen ért. Pelei felkutatta Erasmusnak ezt a művét és az adagium szövegéhez a következő megjegyzést fűzte hozzá: »Erasmus citat in castigatione operum divi Hieronymi. to. I. fo. 48. B.« (p. 111.)

Ismerte végül Pelei az »Enchiridion militis Christiani«-t. (110.) A »Spem pretio emere« kezdetű adagiumnál, amikor Erasmus magyarázza, hogy »Pecuniam in loco negligere maximum interdum est lucrum«, Pelei a következő megjegyzést fűzi hozzá: »Erasmus in Enchiridion Militis Christiani canone 6. cap. 14.« Ezenkívül a lap szélére Írja ki az ugyancsak Erasmustól származó mondatot: »Qui principum favorem nruneribus captant. (p. 143.)

A »Colophonem addidit« adagium-ot Pelei Erasmus egy munkájából vett következő mondattal egészíti ki: »Christus est omnium sine controversia colophon et caput«, (p. 136.)

Ugyancsak Erasmusra hivatkozik a következő idézetnél: »Vita mores factaque homines testantur habitum aniini. (p. 69.)

Nincs adatunk arra, hogy ismerte-e az Apophtegmata-t, bár egy helyen minden közelebbi indok nélkül magyarázza a szó eredetét: »apophthegma : acuta responsio.« (p. 61.)

7