A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
85 Mindezekből látjuk, hogy Várdait túlságosan igénybe vették a közügyek és sokkal közvetlenebbül vett részt az udvar életében is, sem hogy püspökségévé} és gyulafehérvári környezetével odaadóan törődhetett volna. Nem lehetett az a központi tekintély, amely a humanista körök kialakulásához annyira szükséges volt és ha üres óráiban gondolt is püspöksége székhelyének személyi és egyházkormányzati ügyeire, működésének igazi jelentősége nem ezen a téren merült ki. Enyedi Adorjánon és legalább egy időben Pelein kívül más pártfogoltjáról nem is tudunk és éppen Peleinek reá vonatkozó későbbi nagyon is elítélő megjegyzései csak megerősítik azt a véleményt, hogy Várdai nem volt Gyulafehérváron a humanista-mecénás mintaképe. Közvetlen halála előtt készült végrendelete89) egyrészt hatalmas vagyonáról, másrészt a vele rokoni, politikai és szolgálati viszonyban álló személyekről ad részletes képet. Elsősorban arról intézkedik, hogy testét a templom oldalába épített Szent Anna kápolnába temessék. Ennek a kápolnának felépítésére, illetőleg annak befejezésére, valamint a benne létesítendő oltárra 500 forintot hagyományozott. A Szent Mihály templom építésének történetéből ismeretes, hogy Várdai a templom északi részének nyugati oldalát kibővítette és ezzel a régi, Széchy püspök idejében létesített kápolnát megnagyobbította. De a templom más részei is magukon viselik Várdai korszakának nyomait.90) így a nyugati bejárótól jobbra az orgonához felvezető főlépcsőzet szintén Várdai alkotása. Balogh Jolán91) szerint a kereszthajó apszisában látható freskónyomok is arra vallanak, hogy Várdai idejében a XVI. század elején készültek. A freskók a firenzei iskola hatását mutatják, de az elmosódott alakok közül csak Szent András és az ifjabb Jakab apostol ismerhető fel némi valószínűséggel. A végrendelet gondoskodik papi lakóhely építéséről, a Szent Mihály kapu tornyának átépítéséről,, a torony harangjainak elkészítéséről, a vár falának kijavításáról és ezen kívül ingó és ingatlan vagyonának teljes hovafordításáról. Intézkedik, hogy a székesegyházban kanonokok számára kettős stallumot állítsanak fel. Gondoskodik a székesegyház tetőzetének és padlózatának kijavításáról. Szolgáinak, belső embereinek egyházi és világi rendűeknek egyaránt hosszú sorát nevezi meg és ezeknek kisebb-nagyobb összegeket és ruhaneműeket hagyományoz. Gondoskodik egyházmegyéje különböző egyházairól is és nem feledkezik meg régi püspöki megyéjéről, a váciról sem. Gondoskodik a gyulafehérvári Szent Ágoston- és Szent Domonkos-rendiekről, valamint a Szent Mihály tornya alatt lakó remetékről is, akiknek búzát, bort hagyományoz. A hagyatékban megnevezett tárgyak között számos ötvös tárgy és szőttes (szőnyeg, falkárpit, függöny stb.) fordul elő és némelyiknek eredetét is megnevezi. így említi, hogy a brassóiaktól ajándékba kapott nagy szőnyegét a székesegyház Szent Mihály oltárának hagyományozza. A végrendelet a régi magyar ötvös- és szövőiparnak is értékes emléke. Megemlékezik Lajos királyról és Mária királynéról is, akiknek aranyozott ezüstkupákat, tálakat, kancsókat és szőnyegeket adományoz. Rokonainak, főúri barátainak szintén számos ötvöstárgyat és szőttest juttat; különösen gazdag a testvéreinek, Jánosnak, Mihálynak, Imrének és Ambrusnak hagyományozott ötvöstárgyakról szóló jegyzék. Ugyancsak testvéreire hagyja a budai Mindszent- utcában levő Török Imrétől vásárolt házát, amely a pécsi káptalan háza és Perneszi család háza között terül el. A végrendelet végrehajtásával Mihály és Imre testvérét és kívülük Erdődi János kíiküllői, Vegedi Imre tordai főespereseket, továbbá Budai Adorján kanonokot, végül Thasi Pétert, Keresi Mihályt és Lászlót, és Korothnai Jánost bízza meg. A végrendelet végrehajtásának ellenőreiül pedig legkedvesebb barátait: Szálkái
