A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
84 állította Erdély nyugalmát. Végre 1521-ben elutazott Olaszországba. Valószínűleg Várdai tanácsát követte, amikor a jogi fakultásra iratkozott be. Itt is pihenőóráit arra használta fel, hogy Janus munkáit felkutassa és kiadja. Mint Vadianus- nak írja, Gyulafehérváron is talált több kiadatlan Janus művet, amelyeknek egy részét azután Bolognában kiadta. Bolognai utazását valószínűleg Várdai anyagi támogatása tette lehetővé. Püspökének ajánlja első Janus kiadását és Marcellusra írt panegyrisét. Bizonyára Peleiben is az Adorjánnal való kapcsolatok révén kelt fel a vágy, hogy a bécsi vagy olasz egyetemekre menjen. Pártfogóra lett volna szüksége, de ebben nem volt oly szerencsés, mint Adorján. Mint glosszáiból látni fogjuk, püspökével való viszonya teljesen megromlott és ezzel minden reménye kárba veszett, hogy barátjához hasonlóan tanulmányaira a koronát külföldi egyetemeken tegye. Adorján 1521-től 1523-ig tartózkodik Bolognában. Jogi tanulmányai mellett továbbra is behatóan tanulmányozta Janus műveit és talán ez az elfoglaltsága hozta őt ismét vissza a hazai földre. Bolognából hazatérve már nem kesereg a honi állapotok felett, hanem jogi tudását felhasználva itthon hivatása nyújtotta életformák között élte tovább életét. Igaz, hogy ezzel humanista működése is megszakadt. Utolsó két műve : Horatius Ars poetica-jának és Carmen saeculare- jának valamint Andreas Guarna Salernus »Grammaticae Opus Novum-ának« újabb kiadása ismét Bécsben jelenik meg. Hazatérése után beleilleszkedik a hazai viszonyokba, mint kolosi főesperes működik és jogi tudását felhasználva több fontos ügyben mint bíró szerepel. Ezentúl Enyedi Adorjánnak nevezi magát, de nem foglalkozik többé költészettel. 1531-ben gyulafehérvári püspöki helynök lesz. Állítólag Adorján élete végén luteránus lett volna, ha e tekintetben nyíltan nem is vallott sohasem színt. Erdélyben azonban a szászok csak 1547-ben lettek lute- ránusokká, mert addig Erdély földjén a német eredetű reformáció nem tudott gyökeret verni ; ekkor pedig Adorján már nem élt. Bizonyos tehát, ha érdeklődést tanúsított is az új hittel szemben, vallását sohasem hagyta el. Az erdélyi humanizmus másik figyelemreméltó vezető egyénisége Várdai Ferenc püspök, aki bár tíz évvel Geréb után lett az egyházmegye főpásztora, Geréb közvetlen szellemi utódának tekinthető. Enyedi Adorján már szorosan Várdai Ferenc működéséhez kapcsolódik. Várdai öccsét Bolognában taníttatta Romulus Amasaeusnál88), aki panegyrist is írt tiszteletére. Ez az egyetlen adatunk tanúskodik arról, hogy Várdai Rómában retorikát és irodalmat tanult. Lehet, hogy a »Collegio degli artisti« tagja volt és talán ott szerezte meg az alsó fakultás elvégzésével járó magisteri címet is. Ezután Bolognába ment, ahol már nem foglalkozott a költészettel, hanem a ius pontificiumot tanulta. Várdai Ulászló halála után is mint befolyásos főúr szerepelt az udvarnál és 1518-ban, amidőn az országgyűlés határozatainak megtartása érdekében több főúrból álló tanácsot választottak, a tanács tagjai között Várdai is szerepelt. A tanács kötelessége volt II. Lajos neveltetésének szem előtt tartása is. 1519-ben Frangepánnal, Szatmárival, Báthory- val és Szapolyaival együtt az ő neve is szerepel egy okiraton, amelyben az aláírók kötelezik magukat, hogy hívek maradnak Lajos királyhoz és őt minden támadás ellen megvédik. 1522-ben Perényi Ferenc és Péterrel, valamint másokkal szövetséget köt, hogy a király iránti hűséget szemelőtt tartva, egymást segítik a magánsérelmek ellen. Az egyesség szerint arra a megállapodásra jutottak, hogy nem kezdenek ellenségeskedést, inig a többiek tanácsát ki nem kérték. Várdai ebből a szövetségből kilépett, mert nem akart eredeti szövetségeseivel, Szapolyai párthíveivel összeütközésbe kerülni.
