A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
83 enyészettől való megmentését tűzte ki. Kétségtelen, hogy ezzel a működésével több érdemet szerzett az utókor előtt, mintha saját, a gyenge átlagból kiemelkedni nem tudó költeményeit írta volna tovább. így Wolphardus a humanista, mint a Janus Pannonius-kultusz egyik megteremtője érdemel leginkább méltatást. Adorján kanonokot 1521-től 1523-ig Bolognában találjuk. Itt jogot tanul és eközben Janus és Horatius több munkáját adja ki. Pelei is sokszor idézi az Ars poeticát, amely az egyik Adorján által kiadott horatiusi mű volt. Wolphardus nagyon jó barátságban lehetett Pelei Tamással, bár ennek csak egyoldalú emlékét ismerjük. Adorján tudniillik ennek a barátságnak örök emléket állított akkor, amikor 1522-ben Janus Pannonius 15 elégiájának Bécsben megjelent kiadását Peleinek ajánlotta.87) Valószínűleg már régóta ismerték egymást. Összetartó kapocs lehetett közöttük Budai Udalrik személye, akivel Adorján továbbra is fenntartja baráti kapcsolatait, amint ezt egy másik bolognai Janus Pannonius kiadás ajánlása mutatja. A Peleihez intézett ajánló soraiban felpanaszolja, hogy a Janus-kiadások a kiadók járatlansága miatt tele vannak hibákkal. Ezeknek visszaállítására törekszik. Áttekintette a német és a magyar hazai hagyományokban feltalálható kiadásokat, de idejének rövidsége miatt és mivel tanulmányai nagyon elfoglalták, ennek a munkának nem tudott a kellő gonddal utána járni. »Piacúit itaque a consuetis studiis aliquantisper, quasi mei colligendi causa ad mansuetiores huma- nitatis literas, quae me a puero semper delectarunt animum applicare.« Ezeket a szándékának megfelelő munkákat Peleinek ajánlja, mint aki neki a legkedvesebb és aki a hasonló tanulmányok iránt hihetetlen érdeklődéssel viseltetik. Dicséri emellett Pelei mély vallásosságát, visszavonult életmódját, hűségét és a közöttük levő nagyon régi barátságról beszél. »Accipe igitur has Elegias, fronte, qua si quid meorum ad te mittitur, iucunda consuevisti, et hunc laborem nostrum, vel ideo quod tuo nomine vulgatur, poetamque aeternitati consecrat, vel si ita mavis, per antiquae amiciciae nostrae ergo boni consule.« Elmondja még, hogy biztos benne, Janus Pannoniusnak még több költeménye van, amelyek vagy elpusztultak, vagy pedig hozzájuk méltatlan helyeken vannak. Vannak ezekből az enyedi könyvtárban, ahonnan őt az idők mostohasága elragadta, de el fog jönni az idő, amikor a nagy költőnek összes művei össze lesznek gyűjtve. Janus kiadásaival — mint maga mondja — nemcsak a nagy költőnek akart emléket állítani, hanem hazájának is szolgálatára akar lenni, mert Janus tette a hazát halhatatlanná. Valószínűleg a szász származás, a közös eredet közre játszott, hogy Adorjánt legszorosabb barátság fűzte Taurinushoz. Talán még Bécsben ismerkedett meg vele. Taurinus Vadianust is jól ismerte és Adorján szerint ritkán múlott el nap, hogy Gyulafehérváron Vadianusról nem beszélgettek volna. De Adorjánt ez a humanista műveltségű barátja és minden bizonnyal az egész gyulafehérvári környezet sem tudta kibékíteni sorsával. Valószínűleg a hazai állapotok mostohasága keserítette el és minden gonodolatával most már Itália felé fordult. 1513-tól 1521-ig többször ír Vadianusnak, hogy Itália felé vezető útjában Bécsben fel fogja keresni. A viszonyok azonban nyolc éven át megakadályozták terve végrehajtásában. Közben bár Vadianustól hiába várt leveleire választ, neki ajánlotta a parasztlázadásról írt kis művét, amely valószínűleg nem is jelent meg nyomtatásban és számunkra elveszett. Ugyancsak neki ajánlotta néhány ifjúkori idilljét is. Adorján a parasztlázadásról írt munkájáról később egy Vártjaihoz intézett ajánlásban is megemlékezik és azt írja, hogy ebben a hőskölteményben a püspök dícséretét is megénekelte. A sorokból kiderül, hogy Adorján sem érzett közösséget a parasztsággal és Várdait nemzetmentő hősnek nevezi, aki helyre6*
