A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
80 hogy Pelei úgynevezett kolumnáris kanonok (prépost-, olvasó-, éneklő-, őrkanonok) soha sem lett, de a reánk maradt adatokból kitűnik, hogy 1519-től 1523-ig ózdi főesperes volt80) és talán továbbra is, mert a következő ózdi főesperes neve (Zen- gyeli Ferenc) csak 1549-ben kerül elő. Ózd neve a régi Ózd megyére emlékeztet. Hozzátartozott a Maros felsővidéke, Marostorda közép- és északi része. Az ózdi főesperességen kívül a következő főesperesi kerületek vannak a gyulafehérvári egyházmegyében: a gyulafehérvári székesegyházi és külön a gyulafehérvári, a dobokai, a hunyadi, a kézdi, a kolosi, a krasznai, a küküllői, a telegdi, a tordai, az ugocsai, a szatmári és szolnoki.81) Az 1504. évi kimutatás a káptalan jövedelmeiről egyszersmind felsorolja a kanonoki stallumok birtokosait. Ezek a következők voltak: Szebeni Simon (De Cibinio), Lászói János (de Lazo), János (de Olczino?), Szász András, Váradi Máté, Szántó Mihály, Zilahi Lajos, Megyericsei János (de Megerechen) kolosi főesperes, Enyedi András, Kolosvári Jakab doktor, Keresztúri Mihály, Illyésházi Mátyás nagyprépost, Berekszászi Imre, Zilahi András, Ősi Simon (de Ews és de Jankafi), Károlyi István, Rákosi Menyhért kántorkanonok, Thordai Statathiel dobokai főesperes, Roskoványi Márton tordai főesperes, aki úgylátszik a skolasztikus tisztjét is betöltötte, Barlabási János (de Chezhthwe), Szathmári Pál szatmári főesperes, Segesvári János magister, telegdi főesperes, Bácskái Balázs (de Bachka), Budai Udalrik őrkanonok, Modrusi Bertalan (de Modurissia) kántorkanonok, Pelei Tamás és Váradi Mihály ugocsai főesperes. A jegyzékben foglalt kanonoktársaival, valamint a későbbiekkel is Pelei glosszáiban nem egyszer találkozunk. A jegyzék felsorolja azokat a javadalmakat, melyekben a kanonokok részesültek és az egyes javadalmak után következik a részes kanonokok névsora. Mivel azonban az egyes javadalmakban nem minden kanonok részesedett és ugyanannak a kanonoknak neve a különböző felsorolásokban sokszor más-másként szerepel (részben egyházi állása, részben születése helye szerint, részben csak keresztnéven), a közölt felsorolás csak megközelítően pontos. Ha e kanonoki névsort nézzük, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a személynevek majdnem egytől-egyig helynevekről vannak elnevezve és ha valamennyiről nem is állíthatjuk teljes bizonyossággal, mégis a legtöbbről megállapítható, hogy akár mi is volt eredetileg a nemzetisége, nevének magyaros képzése szerint már megmagyarosodott. Kivétel csak a Szebeni, Olmützi és Modrusi név. A nevek túlnyomóan erdélyi helynevekből származnak és minden bizonyára Erdély különböző részeiből Fehérvárra került személyeket jelölnek meg. A Lászói, Illyésházi, Károlyi, Budai és a Pelei név azonban nem erdélyi, hanem magyarországi eredetre mutat. Pelei nevénél megerősíti ezt a Adagia első előzéklapjára írt feljegyzése, amelyben magát nem Transylvanusnak, hanem Pannoniusnak mondja. Ugyancsak az 1504. évi jegyzék szerint két kanonoknak volt egyetemi fokozata : Kolosvári Jakabot doktornak és Segesvári Jánost magisternek nevezi. A jegyzékben alkalmazott címzések azonban nem teljesek. Van adatunk arra is, hogy Rákosi Menyhért a szabad mesterségek doktora volt. Ezeken kívül már a XV. század végéről sok erdélyi papról tudjuk, hogy egyetemi tanultsággal rendelkeztek így Keresztély erdélyi kanonok 1487-ben a szabad mesterségek magistere és az egyházjog doktora. Pécsi Jakabról a kolozsvári Szent Mihály egyház plébánosáról 1481. és 1482-ben mondja egy-egy oklevelünk, hogy a szabad mesterségek magistere és az egyházjog doktora. Ugyancsak az egyházjog doktora 1490-ben Simon plébános. Kevély Orbán kolozsvári hitszónokról tudjuk, hogy 1492-ben, Mátéról az erdélyi püspök udvari káplánjáról, hogy 1493-ban a szabad mesterségek baccalariusa. Marczell brassói plébános 1523-ban, Klein János kolozsvári
