A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
79 ősnyomtatványa Varjú Elemér megállapítása szerint78) Batthyány Ignác gróf püspöksége idején különböző könyvtárak megvásárlása útján került Gyulafehérvárra. A könyvtár szakszerű feldolgozása most van folyamatban Baráth Béla pápai kamarás, teológiai tanár munkájában. Nem tartjuk lehetetlennek, hogy a tüzetesebb vizsgálat a középkori gyulafehérvári könyvtár néhány kötetét is majd felszínre hozza. De Pelei jegyzetei alapján mégis némi fogalmat alkothatunk magunknak arról a könyvtárról, amely a gyulafehérvári káptalan tagjai számára hozzáférhető volt, vagy esetleg magának Peleinek tulajdonához tartozott. Látjuk, hogy az ókori klasszikusok nagyrészben Erasmus által is kiadott nagy sorából ismerte — betűrendben adjuk a felsorolást — Aesopust, Ausoniust, Apuleiust, Aristotelest, Aristomenest, Aristofanest, Catullust, Catot, Caesart, Cicero műveiből a bölcseleti műveket és leveleket, de a szónoki műveket is. Democritos, Diogenes Laertius, Ennius, Euripides szintén a Pelei által ismert auktorok között szerepel. Idézi Lucius Florus történetírót és különösen kedves ífója Gellius, akiből számtalan idézetet használ fel az erasmusi Adagiák kibővítésére. Idézi Heraclitust, sőt még Homeros Odyssea-ját is. Egyik legkedvesebb és legjobban ismert auktora Horatius volt, akinek Satyra-it, Epodusait, Oda-it és Epistola-it egyaránt számtalanszor idézi jegyzeteiben. Hasonlóan kedves Írója Juvenalis. Laertius, Livius, Lucanus, Lucilius, Lucretius, Macrobius, Martialis munkáit hasonlóan megemlíti jegyzeteiben. De szerepel ezek között a IV. századi Nonius római grammatikus, Ovidius, Persius, Philoxenus, Platon, Plautus is. Nagyon alaposan ismerhette Pliniust, mégpedig Plinius Maiort és Plinius Minort egyaránt. Kiegészül ez a névsor Plu- tarchos, Polydorus, Propertius, Quintilianus, Sallustius, Socrates, Seneca, Solinus, Suetonius, Strabo, Terentius, Tibullus, Valerius Maximus és Varró nevével. A középkorban oly nagyra becsült Vergilius Aeneis-ét, Ecloga-it, Bucolica-it és Georgicon-ját egyaránt több ízben idézi. Természetesen ismeri és felhasználja jegyzeteiben a Szentírást és a korában olvasott egyházatyákat: Szent Jeromost, Szent Ágostont és Origenest is. Végre ismeri Xenophont is. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a gyulafehérvári könyvtár' és talán Pelei saját könyvtára nem maradt a részleteiben is ismert pozsonyi, veszprémi és zágrábi káptalanok könyvtárai mögött. Mindezekhez az auktorokhoz a XV. századi és a XVI. század elejei írók hosszú sora járult, amelyek teljessé tették Peleinek műveltségét. Mint Pelei könyvjegyzeteiben több alkalommal is látni fogjuk, Pelei Tamás nem tudott görögül, tehát görög szerzőket eredetiben nem olvashatott és latin fordításban is természetesen csak azokat, amelyek korában le voltak fordítva. Ha sok görög szerzőt mégis gyakran idéz, ezeknek forrásai az idézetgyüjtemények lehettek. Pelei műveltségének pontos megállapításához idézeteinek ezekkel a gyűjteményekkel való egybevetése mutatkozik szükségesnek. Különösen Cicero és Aulus Gellius idézetgyüjteményei lehettek elsősorban forrásai. Pelei a káptalani iskola elvégzése után lehet, hogy mindjárt véglegesen egyházi pályára szentelve magát, az egyházi rendbe került. Hogy ezen a téren kanonoki székben való emelkedése előtt milyen pályát futott be, sajnos, nem tudjuk megállapítani. Mindenesetre elég korán került a gyulafehérvári káptalan tagjai sorába. Ennek idejét már közelebbről meg tudjuk határozni. Mert amíg az erdélyi káptalan tagjainak jövedelmeiről vezetett »Libellus distributionum capitularium« 1496. évi példánya még nem említi Peleit, addig az 1504. évi kimutatásban Pelei már a káptalannak rangsorban a 19-ik helyét foglalja el.79) A kanonokok száma ekkor körülbelül 27. Ez a szám 1540-ig Békefi szerint 37-re ment fel, amiből 13 a méltóság és 24 az egyszerű kanonoki stallum. Valószínű,
