A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

47

szép számmal voltak a neoplatonizmus úttörőinek és továbbfejlesztőinek munkái képviselve. Legtöbbjükkel Pelei is megismerkedett, de ezeknek egy része bizonyára már régebbi érdeklődése alkalmával került birtokába. A platonizmus írói közül Pelei jól ismeri a bolognai Philippo Beroaldo filozófus orvost és szónokot, aki Parmában, Párizsban és hazájában tanított és 1504-ben halt meg. Tudjuk, hogy már Váradi Péter kalocsai érsek és főkancellár Vitéz János pártfogoltja és 1484. évi bebörtönzéséig Mátyás legbizalmasabb híveinek egyike, Beroaldohoz több ifjút küldött tanulni. Beroaldus azt írta neki, hogy a legnagyobb öröme, ha a »hegyeptúliak kiművelve, barbárságukat levetve kerülnek ki iskolájából.« Csulai Máté Fülöpöt, Bakócz unokaöccsét, valamint Gibárti Kesserü Mihályt is Beroaldo tanítványai sorában látjuk. Celtis Konrád, aki a magyar humanisták bécsi kapcsolatait igyekezett megszervezni, olasz egyetemeken is járván, megismerkedett Beroaldoval. Beroaldo munkái Párizs, Brixen, Lyon és Bázelben jelentek meg. Az ókor neves auktoraihoz készült jegyzetei nagyon el voltak terjedve és nem lehetetlen, hogy Pelei ezekből is kapott Ösztönzést a klasszikusokkal való alapos megismerkedésre. Ovidius, Horatius, Martialis, Cicero, Piinius stb. mellett Jeremiás és Dániel prófétákhoz, Apuleiushoz, Quintilianushoz, Caesarhoz, Szent Jeromoshoz, Suetoniushoz, Curtius Rufushoz is írt kommentárokat, de ezeken kívül Cicero, Catullus, Tibullus, Propertius munkáit is ő tette kommentárjai útján széles körben hozzáférhetővé. Nem hiányoztak kommentárjaiból a filozófusok, orvosok és szónokok munkáiból összegyűjtött idézetek és bölcs mondások tömegei sem, amelyek kétségtelenül nagyban elősegítették Erasmusnak az Adagia anyagának összegyűjtése körüli munkáját.

Ugyancsak ismerősek voltak budai körökben a Pelei által is idézett Angelo Poliziano61) művei. Poliziano mint Ficino meggyőződéses híve, szintén az új platonizmus körébe tartozik. Mátyással Ficino közvetítésével került összeköttetésbe, érdeklődött a Corvina iránt és levélben ajánlkozott, hogy könyvekhez és szobrokhoz verses feliratot szerez. 1489-ben könyveket küld Mátyásnak többek között egy Priscianust. Tudjuk, hogy Galeotto »De promiscua doctrina« című műve Policianus Miscellaneája mintájára készült egyveleg, amelyben »az emberek nemei«, »astrológia«, »Galenus és Hyppokrates tévedései«, a »a test nedvei«, »Claudianus epigrammái«, »a víz«, »a betegségek«, a »Zodaicus«, »a nők« és még egyéb vegyes tartalmú fejezetek váltakoznak egymás mellett. Ez a vegyes tartalom teljesen kifejezi a platonizmus érdeklődési szféráit, amelyekben a mindenről mindenkinek volt a jelszó.

Ehhez a körhöz tartozik Clichtoveus Jodocus62) flandriai származású humanista, aki a párizsi Sorbonne-on tanított és Chartres-ban lett kanonok. Főképen mint a francia előreformáció egyik munkása ismeretes és az első, aki Luther ellen iratot adott ki. Előadásait hallgatta Gosztonyi János erdélyi püspök, aki több munka megírására is ösztönözte. Láttuk már, hogy a Gosztonyival fönnálló kapcsolatai mily fontos irodalmi eredményekre vezettek.

E társaság szellemi tagja Barbaro Hermolao68) Treviso püspöke, aki különösen görög fordításai révén tett szert hírnévre. Lefordította Aristoteles retorikáját, Dioscuridest és Aesopus meséit is. Nevét különösen a »Castigationes Plinianae«által tette híressé, amelyben Piinius História Naturálisának kritikáját adta.

Marsilius Ficinus művének folytatója Pico della Mirandola64), akit a misztikus filozófiai iskola fejének neveztek. Össze akarta egyeztetni Mózest, Platont, Aris- totelest és az ókor legkülönbözőbb bölcseleti irányait, főképen pedig a zsidóságot a kereszténységgel akarta kibékíteni abban az őszinte meggyőződésben, hogy az eltérések látszólagosak és a különböző iskolák és felekezetek alapjában véve