A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
75 ugyanazon örök igazság letéteményesei. Pelei Angelus Politianushoz intézett levelét ismeri. Még néhány XV. századi olasz és német humanista működését kell érintenünk, akiktől Erasmus is sokat tanult és akiknek műveit a magyar humanisták és köztük Pelei is olvasták. Ilyen volt a bolognai Bombasio Paolo65), aki már latinul és görögül egyaránt tudott és Pucci kardinális titkáraként Rómában élt. Eras- musnak jó barátja volt és nagy levelezést folytatott vele. Ilyen a német származású Rudolphus Agricola66), akinek inkább személyes varázsa mint munkássága kölcsönöz kortársaira nagy hatást. Löwen, Párizs és az olasz egyetemeken egyaránt megfordult, végre Heidelbergben telepedett meg és összeköttetésbe került Eras- musszal is. Hermolao Barbara, akinek Itália a klasszikusok helyreállításában legtöbbet köszönhet, azt mondja róla, hogy ameddig élt, Németországnak dicsőséget szerzett, Olasz- és Görögország szellemiségének pedig részévé vált. Leginkább arra használta képességeit, hogy azok számára, akik csak latinul tudnak, a görög auktorokat hozzáférhetővé tegye, de Agricolát inkább a fordítás formája, mint tartalmi hűsége érdekelte. Ezek a fordítások »Progymnasmata« címen jelentek meg, De »Formando studio« címen kiadott munkája pedig a német humanizmus pedagógiai tanításainak összefoglalása. Nem volt ismeretlen Pelei előtt a westfaliai Hegius Alexander87) sem, akinek deventeri iskolája a XV. század végén a következő évtizedek humanizmusában kitűnt férfiak valóságos melegágya volt. Tanítványai között volt Erasmus is. Munkái csak halála után jelentek meg tanítványának Fabri Jakabnak kiadásában. Nem zárhatjuk le e névsort Calepinus68) nélkül, aki 1502-ben kiadott hét nyelvű szótárával a humanizmus szókincsének elterjesztésében nagy szerepet játszott. Calepinus számtalan kiadásban megjelent munkája mindenütt egész Európában és nálunk is közismert volt. Pelei szintén ismerte és használta Calepinus szótárát. Hogy Pelei az általa ismert humanista szerzőkkel miképen ismerkedett meg, közelebbi adatok hiányában ma már nem tudjuk pontosan megállapítani. Pedig a közvetítés formáinak ismerete a műveltségátadás és terjedés legfontosabb kérdéseiről lebbentené fel a fátylat. Mindazonáltal nem látszik reménytelen kísérletnek ha a továbbiakban majd megjelöljük azt a valószínű utat, amely a kor legmagasabb műveltségi eszményét Peleihez eljuttatta. Mielőtt azonban erre rátérnénk, meg kell ismerkednünk Pelei műveltségének alapjaival, ami a gyulafehérvári káptalani iskolához vezet. Ténybeli ismereteink alapján azonban valószínű, hogy Pelei szellemi fejlődésének előmozdításában a budai könyvkereskedők lehettek a legközvetlenebb forrás, amelyből az egész hazai műveltség merített. Lehetséges, hogy Pelei már korábban budai utazása előtt is több könyvet ismert az idézettek közül, de feltehető, hogy legnagyobb részükhöz Buda közvetítésével jutott és esetleg ismerősei révén is. Ezeket a műveket azután otthonában olvasgatta és azt használta fel belőlük jegyzeteiben, ami hangulatának leginkább megfelelt. Kétségtelen, hogy miként az európai szellemiség fejlődésében, Pelei szellemi alakulásához is ezek a művek készítették elő Erasmus megértését és befogadását. Nem tudjuk, hogy Pelei meddig tartózkodott Budán, de kétségtelenül tapasztalatokkal és könyvekkel felszerelve tért vissza Gyulafehérvárra. Budai utazásának emlékét azzal örökítette meg, hogy megszerzte Erasmus Adagia-ját, amely ma a Fővárosi Könyvtár tulajdona. A mű előzéklapjára kaligrafikus írással feljegyezte : »Ez a könyv a magyar Pelei Tamásé, amelyet Budán két forintért vett 1515-ben.« Ugyanígy tett 1495-ben Rorarius Máté pozsonyi kanonok69), aki az 1495. évi esztergomi misekönyv példányára jegyezte fel, hogy a budai várban vette három forintért. De Szapolyai János is bejegyezte Erasmus »Institutio
