A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Sárváry Dezső : Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884)

166

Egész Európa felfigyel arra a nagy vállalkozásra, amely a dunai hajózás nehézségeit ki akarja küszöbölni. A Rajnát a Dunával összekötő csatorna terve, soha nem volt nagyobb fontosságú. Nyugat művelt emberei vagyunk és noha mi a Kelet népeit szinte barbároknak szoktuk nevezni — mondja — az ügy fontosságára való tekintettel foglalkoznunk kell a kérdéssel. A bajor király 1825-ben elhatározta, hogy végrehajtja Nagy Károly tervét és megteremti a Duna összekötését a Majna felhasználása által a Rajnával. A munkálatok elég lassan kezdődtek, de már a terv felmerülése is kellemetlen hatást keltett Franciaországban. Míg ugyanis otthon a belpolitikai küzdelmek kötötték le erőinket és hiábavaló szóharcokkal töltöttük el az időt, szomszédaink hasznot húztak hibáinkból. Mi nem nagyon gondoltunk erre, nem vettük észre, hogy a Németország felé irányuló kereskedelmünk a németek erőteljesebb tevékenysége következtében kicsúszik kezeink közül.

Ha e tervek valóra válnak és a munkálatokat be is fejezik, főként pedig ha a kereskedelmi törvényt átdolgozzák, Pest Európának egyik legfontosabb piacává válik. Rakpartjainak mozgalmas élete már most is csodálatba ejti a német városok csendjéhez szokott utazót; a parasztok odahozzák élelmiszeráruikat, földjük termékeit és lábasjószágaikat. Ezek a bennszülöttek megőrizték nemzeti viseletűket, nem merem mondani, hogy a maguk tisztaságában, — a szó »tiszta« nevetséges kifejezés volna — hanem inkább annak minden durvaságában és kezdetleges tisztátalanságában. Ha az ember látja őket, amint a szalmán, apró lovaik és könnyű szekereik közepette feküsznek, azt hihetné, hogy vad népek közé jutott. Tíz század múlt el e nép fölött anélkül, hogy jelleme változott volna. A mai magyar méltó fia a régi barbár magyarnak ; mint ősének, neki is kemény, de kifejezésteli arca van ; az idegerőt nagy fizikai munkabírással és igénytelenséggel egyesíti; mint ősének, neki is hosszú és olajos a haja, ruházata zsíros-piszkos kabátból, bő nadrágból és egy majdnem évszázados birkabőrből áll. Ennek a különös fajnak a jelenléte a civilizált város közepén, ennek a IV. századbeli embernek még a XIX. században is élő maradéka olyan látvány, melyet a szem és a lélek egyaránt nehezen szokik meg.

A parasztokról festett szemléletes kép után az ország egy másik társadalmi osztálya felé fordul tekintete. »Sietünk megemlíteni — mondja — hogy van Magyar- országon a nemesség körében egy szabadelvű párt, mely a reformokat tűzte zászlójára, hogy az elmaradottságon javítson és nehogy pusztulását saját maga készítse elő. A francia forradalom félelmes példája egyáltalán nem veszett kárba az európai népek társadalmi helyzetének javítása szempontjából; Magyarország nem a »tabula rasa« álláspontját valósította meg, módosítja alkotmányát. A szabadságot nem harccal vívja ki, mint a mienk ; vérfolt nem szennyezheti be a babérokat.

A magyarok szeretik Pestet, sokat gondolnak jövőjére ; ezt a várost választották ki a politika, kereskedelem és művelődés központjává. Egyeteme kiállhatja az összehasonlítást, nem ugyan Németország első iskoláival, hanem az osztrák birodalom egyetemeivel. A nemzeti nyelvet — különös dolog — kevésbé művelik Magyarországon ; latinul írnak, beszélnek és csevegnek. Ausztria a német nyelvvel szerette volna helyettesíttetni a magyar nyelvet, de nem sikerült neki. A magyaroknál a latin a hivatalos nyelv. De most már felébredt a nemzeti szellem és Széchenyi gróf minden erejével azon munkálkodott, hogy Ciceró nyelvét Árpád nyelvének javára detronizálja. Az ülés, melyen ezt a határozatot elfogadták, az utolsó diéta egyik legszebb ülése volt.

Ausztria kevésszámú párthívei a magyar alkotmányra hivatkozva, eme lépés törvénytelenségét hangoztatták. »Ha igaz az, — felelte erre Nagy Pál kép