A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Sárváry Dezső : Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884)
164 Thouvenel a dunai hajózásról közöl érdekes leírást. A hajózás szerinte Pest fejlődésének alapja. Pest — írja — noha már ma is igen jelentékeny város, egyike ama helyeknek, melyeknek nagy jövőjük van. Gyors fejlődését főként az élénk dunai hajózás segítette elő. Ma még a dunai hajózás igen tökéletlen vállalkozás, de ismerve a nehézségeket, a múlthoz képest máris jelentős fejlődést mutat. Ma még ugyan az igényes utasok nagyon szigorúan ítélik meg, hogy a semlini és gyurgyevoi hajókon nem találják meg azt a kényelmet, melyet joggal követelnek meg akkor, ha Párizsból Le Havreba utaznak, de az összehasonlításnak itt nincs helye. A Duna, ez a nagyszerű folyam, mely hatszázmérföldes útjában Bajorországot, Ausztriát, Magyarországot és a moldvai fejedelemségeket öntözi és tengeri háború esetén összeköttetésül szolgálhat Európa és Ázsia között, úgy látszik, — hogy így fejezzem ki magam — mesebeli szörnyek védelme alatt áll, melyek már a régi költők képzeletvilágát is foglalkoztatták. A Duna déli szakaszán néhány fatörzsből kivájt csónak a part mentén haladva megkísérelte ugyan az átkelést, nem törődve a veszéllyel, de mind megállt a Vaskapú festői sziklaszorosa előtt. így a szoros a hajózást egyenesen kettévágta ; némi forgalom a Duna déli részén is volt, de senki sem merte az európai hajózás e fontos szakaszán az áthatolást megkísérelni. Már Caesar, Nagy Károly és Napoleon — anélkül, hogy végrehajtották volna — foglalkoztak azzal a tervvel, hogy a Rajnát a Dunával, az Óceánt a Fekete-tengerrel összekössék. Caesar csatornát akart építeni Constancától—Ulmig ; Nagy Károlynak az volt a terve, hogy a Majna folyó felhasználásával létesítsen összeköttetést; Napóleon már megkezdte annak a csatornának munkálatait, mely a Dunán át Antwerpentől Kölnig és Kölntől Neuburgig ért volna. Az 1814. év eseményei megakadályozták e nagy terv megvalósítását. A franciák, kik közül Pajol tábornokot lehetne idézni, a napóleoni háborúk után arra jöttek rá, hogy elgondolásaikat nem a hadviselés útján érhetik el: vissza kell tehát térniök az iparhoz; a dunai hajózásról is volt tervük, de az osztrák kormány bizalmatlansága miatt e tervükről le kellett mondaniok. A dunai hajózás fejlesztése körül magyar ember, a bőkezű és felvilágosult Széchenyi István gróf ért el jelentős sikereket. Főként Franciaországban és Angliában tett utazásai után az a meggyőződés szilárdult meg benne, hogy a közlekedésnek és a kereskedelemnek a műveltség terjesztésére nagy hatása van. Az ország gazdasági életének fejlesztését tartva szem előtt, ismételten felhívta a magyar közvélemény figyelmét a nagyszerű piacra, melyet a természet kínál termékei számára. Magyarország, amely Kelet-Nyugat irányban 170 mérföldnyi területet ölel fel, Észak-Dél irányban pedig 130 mérföldnyire terjed, minden gazdagsága mellett szegény ország volt. A földbirtokosok földjük termékeinek értékesítésénél kénytelenek Bécsbe menni, noha súlyos vámot kell fizetniük a bor, dohány, gabonafélék és lábasjószág után. Ha az ország kereskedelmének természetes fővonaláról, a Dunáról volt szó, szinte egyértelműen ezt a kérdést vetették fel: »És a Vaskapu?« Széchenyi gróf magára vállalta, hogy erre megfelel nekik. A pesti rakpartról egy könnyű bárkával indult el és kijelentette honfitársainak, hogy ő azzal keresztül fog menni a Vaskapu vízesésein. Elutazott. Kis idő múltán egész Magyarország elismeréssel adózott diadalának. Teljes változás ment végbe akkor a lelkekben. A Fokföldön való átkelés híre nem keltett mélyebb hatást Európában, mint a magyarok közt Széchenyinek a vízesésektől való visszaérkezése. Büszke mámorukban már úgy látták a magyarok, hogy fővárosuk tengeri kikötővé vált. Egy korhű metszet (amelyet különben az osztrák cenzúra betiltott) Széchenyit egyenesen úgy ábrázolja, amint a pesti rakpart
