A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Sárváry Dezső : Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884)

161

Thouvenel útleírásában nagy tájékozódottságot árul el Magyarország történelmi, politikai, gazdasági, művelődési és társadalmi állapota irányában. Méltatja Széchenyi István gróf érdemeit, melyeket a dunai hajózás érdekében tett és ami által Pest fejlődését előmozdította.

William Rey svájci állampolgár, a bécsi Dunagőzhajózási Társaság tisztviselője, az 1839-től 1848-ig terjedő időszakban utazásokat tett Ausztriában, Magyarországon és Törökországban. Pesten 1839-ben és 1848-ban járt. Üti élményeit 1849-ben adta ki »Autriche, Hongrie et Turquie, 1839—1848« címen (Páris: Cherbuliez 1849.), de ezt megelőzőleg a genfi Bibliotheque universelle-ben jelentetett meg egyes részleteket. Pestről való leírása tárgyilagos, de tájékozottsága egyes kérdésekben nem elég alapos. Útleírását — mint ahogyan könyvének előszavában elmondja — »az utolsó politikai események által keltett nagy érdeklődés következtében« adta ki. Előszavában elmondja, hogy mint svájci ember, alkalmasnak véli magát arra, hogy utazás közben józanul ítélkezzék. A svájci embert nem vakítja el a nemzeti büszkeség, mint a franciát, vagy az angolt, nem türelmetlen más népek szokásai, jelleme vagy sajátságaival szemben, »mert hazája látogatóinak különfélesége jókor megsemmisítette benne azt a természetes hajlamot, hogy megijedjék attól, ami új, tehát attól, ami egy szóval nem ő maga«. Utazásai közben jegyzeteket szokott készíteni, de igen megfontoltan és csak akkor, amikor abban kedvét leli. Főként pedig sohasem gondolt arra, hogy útközben készített jegyzeteivel a közönség elé lépjen. »Enélkül azt láttam volna — írja Rey — hogy nagyon sok dolog kisiklik megfigyelői nemtörődömségem következtében, amelynek így sem célja, sem beszámolni valója nem lett volna ; sőt az is lehetséges, hogy még általános benyomásaim is kevésbé lettek volna helyesek s kevésbé közelítették volna meg maguknak a dolgoknak lényegét.«

Rey előszavának végén felhívást intéz olvasóihoz. Ebben előadja, hogy amikor a politikai események oly villámgyorsan változnak, meglehet, hogy az általa »csak valószínűségre alapított jövőbeli nézete« megzavarja az olvasót. Arra kéri tehát olvasóit, hogy bármely korban is veszik elő könyvét, ne tagadják meg tőle »ama jóakarat látszatát, amellyel kétségkívül élniök kell saját véleményeik megalkotásában még olyan felfordulások közepette is, amikor a legjózanabb emberek is megzavarodhatnak«.

L. Gabryel személyéről — ki 1847-ben és 1849-ben tett keleti utazásai alkalmával járt Pesten — csak annyit tudunk, hogy nemzetiségre nézve francia. Ütijegyzeteit nem közzététel céljából, hanem csak saját magának írta. Egy ismerőse sürgetésére szánta rá magát, hogy ütijegyzeteit tizenöt év múltán, 1864-ben kiadja — amint ez művének (Danube, Nil. Jourdan. Paris: Dentu 1864.) előszavából is, melyet levél alakjában írt, kitűnik. Pest nagyon tetszik neki, csak a »forradalmárokat« ítéli el. így nevezi a szabadságharcban küzdőket. Különösen Kossuthra haragszik, sőt meg is gyanúsítja, hogy a szent Koronát valószínűleg azért rejtette el, mivel aranyból van és gyémántokkal meg drágakövekkel van kirakva.

A. G., ki szintén francia — névbetűin kívül nem tudunk róla egyebet — miután Nápolyból elindulva bejárta Athént, Smyrnát, Konstantinápolyi, a Dunán a Fekete-tenger felől hajón érkezett Pestre a múlt század ötvenes éveiben. Útleírását 1859-ben adta ki »Notes de voyage« cím alatt. (Cosne : Derouet 1859.) Mindössze két napot töltött Pesten és csak futólagosán tekintette meg Pestet és Budát.

Vidor Tissot svájci író, született Bulle-ben 1845-ben, meghalt La Roche- Villebon-ban 1917-ben. Tanulmányait a tübingai, majd a bécsi egyetemen végezte.

11