A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Sárváry Dezső : Francia útleírások Budáról és Pestről (1838-1884)
160 A Duna ősrégi időtől fogva vándorló népek országűtja. Ennélfogva mi sem természetesebb, hogy azoknak az utazóknak, akik a múlt század első felében — amikor vasút még nem hálózta be keresztül-kasul Európát — a nyugati államokból Kelet felé utaztak, közlekedési útjuk általában a Duna volt. Az akkori viszonyokhoz képest a hajón való utazás, noha lassúbb, de kényelmesebb volt a postakocsin való utazásnál. Sőt ama utazók közül is nagyon sokan, kik tanúi voltak a vasút megszületésének — még jóval később is, amikor a vasút már egész Európában mindinkább terjeszkedett, — visszasírták a »régi jó idők«-et, amikor még postakocsin vagy hajón utaztak. A XIX. század közepén még nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a vasutat szórakozásból való utazásra használják, hanem csak gazdasági és hadászati tényezőnek tartották. Friedrich List német közgazdász a vasútról 1841-ben azt a megállapítást teszi, hogy »mint közegészségügyi intézmény megsemmisíti a távolságot a beteg és a gyógyeszköz között és mint a kedélyes élet közvetítője, összeköti a barátot a baráttal, a rokont a rokonnal.« Az akkori idegenforgalmi politika is csak a gyógykezelés céljából való utazást vette programmjába. A kedvtelésből való tömeges utazásra nem is gondoltak a vasútépítés úttörői. A vasutat ebben a korszakban általában csak áruszállításra és sürgős üzleti ügyekben való utazásokra használták ; a kedvtelésből való utazásra leginkább a postakocsit vagy a hajót vették igénybe. »Hogy a vasút a kedvtelésből való tömeges utazás eszköze legyen — írja Gyömrei1) — ahhoz hasonló intézményre volt szükség, mint amilyen az áruszállításban a szállítmányozó cégek. Amint az áru útja valóságos Odysseia a vasúton, kikötőkön, vámhivatalokon és hajókon keresztül és ezt a viszontagságos utat egyszerűsíteni a szállítmányozó cégek munkája; a nagyobb tömegű polgári utazások is csak úgy válhattak gyakoriabbakká, hogy az utat zökkenés nélkülivé és kiszámíthatóvá tették úgy az időben, mint pénzben : vasúton, hajón, mint szállodákon és a pénzváltó üzleteken keresztül. Nem véletlen találkozása a tényeknek, hogy a legnagyobb amerikai utazási iroda, az American Express csomagszállítási üzletből fejlődött ki.« Annak a hat utazónak, akinek útleírásait most tárgyalni fogjuk, célja nem gazdasági, hanem részint politikai, részint magánjellegű. Valamennyien a Dunán érkeztek Pestre, még pedig öten Bécs felől és egy, kinek személyéről semmit sem lehetett megállapítani, csak nevének kezdőbetűit, az A. G.-t, melyet könyvének címlapján találunk — jött Délről a Fekete-tenger felől. Edouard Thouvenel francia diplomata 1838 májusában érkezett Bécsből Pestre Keletre való utazása alkalmával. Eme utazása után adta ki első művét: »La Hongrie et la Valachie«(Paris, 1840.). Thouvenel Verdunben született 1818-ban, meghalt Párisban 1866-ban. Jogi tanulmányainak befejezése után a francia külügyminisztérium tisztviselője lett. Mint követségi titkár Bruxellesben és Athénben működött. 1848-ban athéni követté léptették elő. 1850-ben mint meghatalmazott miniszter, Münchenbe ment. Mint Napóleon Lajos herceg egyik legbuzgóbb hívét, az 1851 december 2-iki államcsíny után a külügyminisztérium politikai ügyeinek vezetésével bízták meg és III. Napoleon császár bizalmas munkatársa lett. Amidőn 1855-ben nagyköveti minőségben Konstantinápolyba ment, arra törekedett, hogy ott az orosz befolyást egyensúlyozza s annak rovására Franciaországét emelje. 1859-ben szenátorrá nevezték ki. 1860-tól 1862-ig külügyminiszter volt. Külügyminisztersége alatt a turini szerződés értelmében Nizzát és Savoyát Franciaországhoz csatolták. 1862-ben tárcájáról lemondott és a Szenátus alelnöke lett. 0 Gyömrei Sándor: Az utazási kedv története. 145. old.
