A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban

153

időben I. Ferenc királyt tekintették az európai nyugalom őrzőjének. A napóleoni háborúk lezajlása után következett békés évek fejlődése ezt a hitet igazolja.

Az a sok csapás, amelyet a francia forradalom I. Ferenc országaira zúdított, a királyt rendkívül konzervatívvá tette és minden haladásnak és reformnak ellenségévé lett. Annak a nyugalomnak megteremtésében, amelyet a Monarchia népei uralkodása alatt élvezhettek, egyik hűséges segítőtársa a katolikus egyház volt. Éppen ezért az uralkodó mindennel szemben, ami az egyházzal összefüggött, méltó formát követelt meg. Figyelme az egyházi zenére is kiterjedt. 1806 XII. 18-án a kancelláriához a következő iratot intézte : Abból az értesítésből, amelyet az itteni (bécsi) hercegérsek az egyházi zenéről tett és amint azt másoktól is hallom, ezek a zenék inkább szórakoztatásul és mulatságul szolgálnak, mint az ájtatosság előmozdítására. Ezt elkerülendő, birodalmam valamennyi egyházi személyének kötelességévé teszem arra ügyelni, hogy az egyházi zenéhez semmiféle nőszemély ne alkalmaztassák, kivéve azokat, akikkel kapcsolataiknál fogva összeköttetésben állanak, mint a karnagyok-, iskolamesterek feleségei, leányai, testvérei és hogy olyan művek sem adassanak elő, amelyek inkább a színház, mint az egyház számára Íródtak.1)

I. Ferenc király volt az, aki Szent István király fényes emlékezetét és a nemzet főünnepét 1818-ban kiadott rendeletével dicsőítette. II. Endre király rendelete kimondja, hogy »esztendőnkint a Szent István király ünnepén Fehér- várott tartozunk ünnepelni s törvényt tartani.«2) A feledésbemenő rendelkezést Mária Terézia unokája, I. Ferenc azzal a szándékkal újította meg, hogy éreztesse a nemzettel azt a magasztos célt, amellyel a nagy királynő Raguzából a drága ereklyét megszerezte és vele hű magyarjait megörvendeztette. I. Ferenc rendeletben szabályozta a szentistvánnapi ünnepségek megtartásának rendjét. Elrendelte a polgári és katonai hatóságok kötelező részvételét. Szent István napja azóta nemcsak nemzeti ünnep, hanem egyúttal hivatalos ünnep is. A Szent István- ereklye körül lezajló ájtatosságok és körmenet megtartásánál nagyjából ma is az I. Ferenc által kiadott Rendtartás az t irányadó.3)

Az 1818—1820-as években megtartott Szent István ünnepségek zenei részét Seyler karnagy vezette.4) 1818-ban Kovalik János tribunitzi felszentelt püspök, apostoli vikárius és a Budai tanács felszólították Seylert, hogy a megtartandó első ünnepi körmenet alkalmával minden lehetőt kövessen el annak minél fényesebbé tétele érdekében. E célra a városi tanács 150 forint előleget utalt ki a zenei rész megrendezésére. A felvett összeg felhasználásáról Seyler részletes elszámolást nyújtott be a tanácsnak. Kisegítő személyzetet kellett felvennie a színháztól és az ünnepi mise alatt az ének- és zenekarban negyvennél több tag működött közre. Miután a ceremónia reggel 6 órától déli 12 óráig tartott, kénytelen volt a közreműködőknek frugális ebédet adni, amire 37 forintot költött el. Egyébként jól megfizetett mindenkit, mert a színház négy legjobb énekese fejenkint 10 forintot, a kar tagjai pedig 2—2 forintot kaptak. Felpanaszolja azonban, hogy neki semmi haszna nem volt, inkább kára. Ugyanis nem számította fel a kir. várkápolnában tartott Tedeum és az ünnepség napján, valamint az azt megelőző napon tartott vecsernye költségeit. A következő évben nem állott ekkora összeg Seyler rendelkezésére. 1819-ben figyelmeztették, hogy ne lépje túl a megengedett határt. A Tanács a legszükségesebb kiadásokra 20 forintot utalt ki. A kiadás többi részével

0 Meynert: Kaiser Franz I. Wien 1872. p. 219.

2) Deer. Andr. Art. I.

3) A Rendtartás teljes szövegét közli: Hazai és külföldi tudósítások 1818. 15. sz.

4) Seyler költségvetéseit a Szent István ünnepek zenei részéről lásd : Orsz. Lvt. Htt. 1820. év 13.508., 19.538.