A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban
150 európai hírű zeneszerző is egyúttal. Halála után Sztojanovits Jenő (1913—1919) és Sugár Viktor (1919—) a karnagyok.1) Az 1810—1811. tanév elején Klement Antal, az eddigi régenschori és zeneiskola vezetője meghalt. Hármas állása kétfelé osztódott. Utóda a leányiskolában Saidwart János tanító lett, aki már az 1798/99. tanév óta mellette működött.2) Régenschori és a zeneiskola vezetője pedig Seyler lett. A zeneiskolát meglehetősen elhanyagolt, sőt siralmas állapotban vette át. A budai elemi iskolák akkori inspektora, tehát a zeneiskoláé is, Pisch György, Klementhez hasonlóan öreg ember volt,3) nem is értett a zenéhez, nem sokat törődött a zeneiskola sorsával. Utóda Korbély Antal apát lett, az archigimnázium igazgatója és most már egy kéz vezetése alá került a gimnázium és elemi, valamint az ezzel kapcsolatos rajzés zeneiskola. Seyler lelkiismeretes muzsikus és tanító volt, aki a fennálló szomorú helyzetet nem tűrte sokáig. Ezért 1813 III. 3-án fölöttes hatósága, Korbély Antal apát útján beadványt intézett az iskolát fenntartó budai kir. Helytartótanácshoz, amelyben felpanaszolja az iskola hangszereinek elhanyagolt állapotát.4) Minthogy a kir. elemi főtanodák elhúnyt felügyelője, Pisch György már évek óta semmit sem szerzett be vagy javíttatott, következésképen lassankint valamennyi zongora használhatatlanná vált. Ez a körülmény a növendéket, ha még oly kedve van is a zenetanulásra, megfosztja annak lehetőségétől. Ezért a fennálló helyzet megjavítását célzó előterjesztését hat pontba foglalja össze. 1. Az intézetnek hét kis zongorája van. Ezek oly időben állnak a növendékek rendelkezésére, hogy azoknak csupán felét elégítik ki. 2. Seyler már az előző évben kénytelen volt 5 frt 30 krajcárért zongorahurokat vásárolni, hogy az órákat rendesen folytathassák. Ebből az összegből kérvényezőnek semmit sem térítettek vissza. 3. A hét zongora közül jelenleg egyetlen egy sem ép. 4. A legcsekélyebb segédeszköz sem áll a tanulóknak rendelkezésére sem a zongoratanulásnál, sem az énekoktatásban, még a meglévő két falitábla közül is az egyik használhatatlan. 5. Volt a zeneiskolának egy kis orgonája, amelyet a kezdő összhangzattantanulók kitűnően használhattak a számozott basszusjátéknál. Ezt a hangszert még Pisch György idejében szétszedték ; sípjai részben a zeneiskolában, részben a képezdei szobában vannak, a többi pedig elveszett közülük. Ez a kis hangszer kiválóan alkalmas az orgonanövendékek számára is. Folyamodó több ízben kérte az orgona rendbehozatalát, de hasztalanul. 6. Alulírott tanító számára sem asztal, sem szék nincs a helyiségekben, hogy írhasson vagy leülhessen. Mily szomorú állapot — sóhajt fel Seyler kérvénye végén és a Helytartótanácstól kér útbaigazítást, hogy mit tegyen. A hivatalos apparátus akkor is lassan működött. Seyler csak ez évi IX. 2-án terjeszthette be a Helytartótanács felszólítására költségvetését és 280 forintban jelöli meg a Hartmann Vilmos orgonakészítő által megejtendő javítások árát. Ebben az összegben két új zongora ára is bennfoglaltatik. Miután ebben az ügyben több beadvány Seyler részéről nem történt, a kívánt javítások meg1) Sugár id. mű. 8—13. 1. 2) 1815-ben 17 és y2 éves szolgálattal rendelkezett. (Orsz. Lvt. Htt. dep. Sehol. Nat. 1815. tons 1. pos. 73.) 3) A Vereinigte Ofner-Pester Zeitung 1812 X. 8-iki számából vesszük a rávonatkozó adatokat: 1746-ban született Németprónán, 30 évig tanított, 1787-ben igazgatója az eleminek, 1805-ben inspektora lett a budai és pesti elemi iskoláknak, majd a cs. k. Helytartótanács tanulmányi felügyelőségének ülnöke. 1812 X. 3-án meghalt. 4) Korbély Antal R. A. gimnasii et P. R., Nation. Schole Budensis Director felterjesztése a htt.-hoz. Orsz. lvt. Htt. 1813. év 22697. sz. f. 8. p. 25.
