A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Koch Lajos: Seyler József Antal ismeretlen d-moli miséje a Fővárosi Könyvtárban
147 Seyler budai működése folyamán a király több ízben tartózkodott Budán. Tudvalévő, hogy a napóleoni háborúk következtében az udvarnak kétszer — 1806-ban és 1809-ben — kellett menekülnie Bécsből. Buda és Pest konjunkturális időket éltek ekkor. Idegenforgalmuk időnkint óriási volt. A francia forradalom és az utána következő háborúk mélyreható változásokra vezettek. 1792-ben összeomlott a francia királyság, utána néhány kisebb állam, végül 1806-ban a német-római császárság. 1. Ferenc király mentette azt, ami menthető volt. 1809-ben a király családjával és egész udvari személyzetével Budára költözött. Ugyanis I. Napoleon ellenállhatatlan előnyomulásával ez év május 13-án Bécset is elfoglalta. Innen intézte kiáltványát a magyar nemzethez, amelyben annak szabadságát hangoztatva új király választására szólította fel. Ehelyett azonban a nemzet az 1805-ben Pozsonyban megszavazott insurgens sereget Győrnek indította, hogy a francia hadakkal szembeszálljon. Míg az országban a harc dúlt és a seregek a csatamezőn voltak, a király és a polgárság az ország felszabadításáért Budavárában ünnepélyes körmeneteket tartottak. A Nagyboldogasszony templomából kiinduló körmeneteket Károly Ambrus főherceg, Magyarország prímása vezette. Április 30-án ment végbe Budán a »Nemzet háborújának szerencsés végbemeneteléért való könyörgés. Az országnak eleji minden Rendből megjelentek a Budai Királyi Vártemplomban és ottan énekes misét s Fő Tiszt. Kovalik Hadi Superior által német nyelven tartatott Prédikációt telljes ájtatossággal meghallgatván, a várbeli Plébánia templomba ment az egész gyülekezet olly nagy számmal s olly különös szép renddel, hogy ahoz hasonlót Buda városa régen nem látott« — írja Kultsár István lapja, a Hazai és külföldi tudósítások 1809-ik évi 35. számában. Budai működése alatt Seyler még egy alkalommal látta a királyt. 1814-ben, Napokon leveretése után, a bécsi kongresszus alatt, a szövetséges fejedelmek ellátogattak a magyar fővárosba is. Október 24-én érkezett a király hű magyarjai közé Budára, majd másnap érkeztek Sándor orosz cár és Frigyes porosz király József nádorral. Pesten és Budán a két uralkodót, mint a király szövetségeseit, újjongó lelkesedéssel fogadták.1) A hármas szövetség fejedelmei érdeklődéssel szemlélték a két város nevezetességeit és a budavári főtemplom sem kerülte ki figyelmüket. * Budán régtől fogva volt fejlett zenei élet. Hofmannsegg 1793-ban a budai nemesi társaság szalonjaiban tapasztalja, hogy mily sokan értenek a zenéhez. Podmaniczky báró mesterien zongorázik, gróf Zichy országbáró énekel és nagy kedvelője az operazenének. Házában, ép úgy mint Haller gróféknál vagy Schenstein tanácsoséknál, rendszeres zenélés folyik. Első helyen a zongorák állanak. Erre a hangszerre Hofmannsegg majdnem minden jobb háznál akadt.2) A zenélő kedvet bizonyítja, az első magyar zongoraiskola Budán 1802-ben történt megjelenése : »A’ Kótából Való Klavirozás Mestersége« Gáti Istvántól. Az első budai zeneiskolát Nase György alapította 1727-ben,3) a XVIII. század második felében híres volt a Nelebka-féle budai intézet, amelyben ének és hegedű mellett zongorát is tanítottak.4) Schams említi könyvében, hogy zeneiskola is működik Budán, 9 PHehler: Geschichte der Regierung Kaiser Franz I. Wien 1841. III. 26. 2) Gróf Hofmannsegg utazása Magyarországon 1793—1794-ben. Olcsó könyvtár, p. 67—67. <S 74—76. 3) Tóth-Szabolcsi: Zenei lexikon I. 567. 1. 4) Hofecker Imre: A magyar zene egyetemes története. Bp. II. kiad. 1895. (?) p. 62. 10*
