A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
no homo« című adagiumnak »de homine tetrico formidabilique aspectu« magyarázathoz fűzi hozzá : »Quälern fuisse dicunt Matthiam Geréb.« Ebből következik, hogy Pelei csak hallott róla. (p. 238.) Lászói (Lázó) János kanonok Pelei szomszédja volt. Ezt a szomszédságot Pelei mint a viszálykodás forrását jelöli meg, amikor a »Figulus figulo invidet, faber fabro« című adagiumnál és annak »Cantor cantorem Iividus odi« változatánál ezt jegyzi meg: »Vicinus vicino aemulus, ut mihi Joannes Lazo.« (p. 24.) Még egy alkalommal emlékezik meg Lázóról, akinek Keresztúri Mihály gyulafehérvári dékánnal 1514-ben volt valami számadása : »Dictum de Michaele Kerezthwri per Joannem Lazonem in reddenda ratione super Decanatu Albae Juliae. Anno 1514. (p. 144.) Erről a Keresztúri Mihályról alig tudunk többet. Hogy azonos-e az 1543-ban szereplő Keresztúri Mihállyal,116) aki Varkóczy Györggyel együtt védte Székesfehérvárt a törökkel szemben, majd pedig a török elől menekülve Veszprémbe ment, nem tudjuk megállapítani. Kolozsvári Jakab doktor neve szintén egy közmondással kapcsolatban kerül elő Pelei glosszáiban. Ezúttal kivételesen nem becsmérlő szavakkal illeti kanonoktársát. Az »Oleo tranquillior« című közmondáshoz fűzi hozzá : »Sicut fűit doctor Jacobus Kolosuariensis.« (p. 78.) Megyericsei János neve szintén csak egy alkalommal kerül elő szintén elismerő értelemben. »Pauciloquus séd eruditus« kezdetű adagium mellett olvassuk Pelei kézírását: »Menelaus brevi loquus Laconum more. Talis erat Joannes Megereche archidiaconus Kolosiensis et canonicus ecclesiae Tran- sylvanae.« (p. 228.) More István dékánról és plébánosról Pelei megjegyzéséből azt tudjuk meg, hogy nagyon adakozó természetű volt és élete végén végső szükségbe került. A »Largitio non habet fundum« című adagiumnál Pelei bejegyzése a következő: »Si Stephanus More decanus et plebanus regeniensis hoc adagium aut legisset aut audivisset unquam, ad extremam egestatem sua largitione stulta non devenisset«. (p. 104.) Nenkei Gergely kanonokról csak néhány bizonytalan adatunk van. Az egyház- megyei sematizmusokban nem szerepel, de tudjuk, hogy 1471-ben Stoltz Miklós váradi püspöknek bolognai útjában hetedmagával kíséretéhez tartozott egy Nenkei Gergely nevű egri kanonok.117) Lehet, hogy később az erdélyi egyházmegyébe került át. Nagy Iván ismer118) Gömör-Torda és Borsod megyében egykor virágzó Nenekei családot. Pelei az »Ipse sibi perniciem accersivit adagiumnál« megjegyzi róla:»Ut Gregorius Nenkei canonicus Transylvanus.« (p. 228.) Már több adatunk van Nyiresi János kanonokról. Apja Nyiresi Tamás volt, aki többször szerepel mint közjegyző. 1520-ban a kolozsmonostori konvent előtt kiállított egyik oklevelében szerepel »Joannes de Nyres«.119) 1530-ban pedig Szapolyai János erdélyi vajda előtt köt Nyiresi János Tamás nevű testvérével szerződést.120) Ugyancsak ez évben bizonyítja János vajda Nyiresinek az erdélyi káptalan javára tett vallomását.120) Peleinek rendkívül rossz véleménye volt róla, de tudjuk azt is, hogy ennek a véleménynek forrása az irigység. A »Nec obolum habet unde restim emat« című adagiumnál megjegyzi, hogy ez a Nyiresire vonatkozik : »Ut Joannes Niresi canonicus Transylvanus.« (p. 38.) Az »Aestate penulam deteris« című adagiumnál, amely azokról szól, akik a szükséges dolgokat vakmerőén (temere, Pelei még hozzáteszi: male, stulte, inconsulte) és nem a maga idejében szórják szét, megjegyzi: »Sicut hic Albae Joannes Niresi huius ecclesiae canonicus.« (p. 112.) Amikor Erasmus arról beszél, hogy az »oratores loquaces magis, quam eloquentes« Pelei Nyiresire vonatkoztatva ezt jegyzi meg: »impendio
