A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

106

a deáknak volt a dolga az is, hogy alkalmilag kenyértadó gazdájáról dalt szerezzen, mert hiszen éppen legrégibb epikus énekeink deákmunkák. A deákok énekszerző mesterségével kapcsolatban bizonyítható be, hogy bennük a vándorköltést, rekordálást, gyűjtést, mendikálást, tanítást űző goliardság mestersége folytatódott.

A literátusok számának elterjedése a XIV. századtól kezdve a káptalani, szerzetesi, városi és falusi iskolák számának gyors gyarapodásában keresendő. Ezt a fejlődést az egyetem alapítási kísérlete tetőzi be. A pécsi, ennek megszűntével a budai majd a pozsonyi egyetem felállítása is belső központokat adott a diákéletnek. Egész Középeurópában az iskolás életnek ugyanilyen szervezett formái alakulnak ki. Az egyetemek mellett az egyéb jellegű iskolák száma is nagyon tekintélyes. Békefi 1540-ig 275 városi és falusi iskolát ismer a káptalani iskolák közül pedig tizenötnek életét kíséri figyelemmel. De a szerzetesi iskolákat és még egyéb elő nem került iskolákat is számbavéve, a valóság valószínűleg e számnak többszöröse.113)

Pelei jegyzeteiben előforduló Imre deák Gyulafehérváron a pápai közjegyző és püspöki titkár szerepét töltötte be. Szóval tekintélyes és fontos, nagy tudományos felkészültséget igénylő hivatala volt. Ez azonban nem zárta ki azt, hogy hivatalát egyéni javainak gyarapítására használta fel és könnyen fordult afelé a jutalmazó kéz felé, amely szolgálatait jobban megfizette. Ügylátszik az egyházmegye őt használta fel a római ügyes-bajos dolgok, peres ügyek és minden más az egyházkormányzattal kapcsolatos és Róma döntését igénylő ügyek elintézésében is. László a másik deák talán a helyi és az országban előforduló ügyek elintézésében szerepelt. Mint országjáró kalandos életű ember nagyon lehetséges, hogy ő is a Pelei jegyzetéből elénk tűnő kalandorok típusához tartozott. Várdai végrendeletében még két deákot nevez meg: Ambrust és Istvánt. Ez utóbbi testvérének Ambrusnak »pedagógusba.

Pelei ismerőseinek sorában a következő a budai Dajka (Daijka) István, akire azt a régi törvényt idézi, hogy aki nem fizet, megkötözve adassék át a hitelezőnek és munkával szolgálja meg, amit pénzben nem tud visszafizetni. Sajnos, nem tudjuk megállapítani, hogy ki volt ez a Dajka István.

Damján doktor, kanonok és suffraganeus, Várdainak korábban bizonyára kedves embere volt, de később a viszony közöttük teljesen megromlott. Pelei a »Ne quiquid sápit, qui sibi non sápit« című adagiummal kapcsolatban a következőket mondja róla: »Hoc adagium est contra Damianum doctorem canonicum et suffraganeum Vatiensem qui cum apud Franciscum Vardái antistitem Transylvanum esset gratiosus et auricularius a secreto ac in prima vacantia ad beneficia quecunque promovendus magnam fortunam ferre non valens invito patrono discessit quem denique eiusmodi facti sui poenituit et perpetuo ut reor poenitebit. (p. 65.) Szeredai Notitia-jában közölt adat szerint 1520-ban Damján (de Szereden) calce- doniai püspök és Várdai vikáriusa volt.114.)

János magiszter és dévai plébános személye a »Camelus saltat« című adagiuinnál kerül Pelei emlékezetébe: »Ubi quis indecore quippiam facéré conatur et invita, sicut aiunt, Minerva, Camelum saltare dicebant. Veluti siquis natura severus ac tetricus affectat elegáns ac festivus videri« Pelei megjegyzése: »sicut Magister Joannes plebanus de Dewa«. (p. 168.) Szóval János mester sem volt Peleinek jóbarátja.

Geréb László püspök testvére Geréb Mátyás horvát-dalmát- és tótországi bán volt, akinek nevét Pelei szintén ismerte. 1486-ban Péter bátyjával együtt Mátyás királytól ajándékba kapta Baranya egyik várát és Jajca mellett a törökkel való párviadalban igen kitüntette magát. 1493-ban halt. meg.115) Pelei a »Tenedius