A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
107 fehérvári sematizmusokban, sem pedig egyéb forrásokban. Nagy Iván112) ismer ugyan egy Ajthay nevű erdélyi családot de semmi közelebbit nem mond róla. Pelei megjegyzése a következőképen hangzik : »sic Blasius Aithay canonicus dissidet cum Coppany et Valentino Makrai et Joanne Niresi. Koppány Gergely nevét azonban már több forrásból ismerjük. A sematizmus szerint 1524-töl 1534-ig kántorkanonok, 1535-től 1540-ig pedig őrkanonok volt. Szeredai is több alkalommal említi Koppány Gergely nevét. Makrai Bálint 1532-ben mint hunyadi főesperes szerepel. De ismerjük őt már 1524-ben is mint krasznai főesperest. Hunyad megyében már a XIII. századtól kezdve él egy Makrai család, (p. 44.) Ugyancsak egy alkalommal emlékezik meg Pelei egy Antal nevű remetéről akit »a tollat te, qui non novit« című adagiummal kapcsolatban említ: »sicut ego Thomas Peleius ab Emerico literatore et Antonio eremita«. Az adagium terjedelmesebb szövegéből Pelei a következő mondatot vonatkoztatja rájuk: »nam fatui facile decipiuntur.« (p. 82.) Tudjuk Várdai végrendeletéből is, hogy a Szent Mihály-torony aljában a vár alatt éltek remeték, de közelebbi adatunk reájuk vonatkozólag nem áll rendelkezésünkre. A »qui non laborat non manducet« (p. 6.) közmondásnál Pelei azt állítja, hogy a pálosremeték szokták használni, Pálosok azonban Gyulafehérváron nem voltak. Űgylátszik összes gyulafehérvári ismerősei között legtöbb bajt Szírjei Imre literator okozott neki, akiről bejegyzései során feltűnő sokszor emlékezik meg. A »De asini umbra« című adagiumhoz mintegy védekezésül és saját magának igazolására a következőket mondja : »contra excursationes Emerici literati quominus in űrbe episcopatum pro me optinere potuit, egoquoque Thomas Pelei obiicere possem, cuncta asini umbra«, (p. 38.) Az egri egyházmegyei Imre deák mint végrendeleti végrehajtó szerepel Várdai végrendeletében, amely őt apostoli jegyzőnek nevezi. Ebben a minőségben fordulhatott meg Rómában is és bizonyára Várdai legközvetlenebb gyulafehérvári híve volt. Azokat a becsmérlő kifejezéseket, amelyekkel Pelei Várdait illeti részben Imre deákra is vonatkoztatja és a gyalázó kifejezések újabb áradatával illeti őt. A »bipedum nequissimus« című adagiumnál a hasonlat Imre deákot juttatja eszébe: »ut Emericus Sirinus litterator, veterator, simulator impostor, vafer«. (p. 79.) A »fontes ipsi sitiunt« kezdetű adagiumnál pedig szinte a gyűlölet legmagasabb fokára csap fel amidőn átokkal illeti Imre deákot: »ego quoque Thomas Emericum Sirinum, dum vivo vitám quotidianis execratio- nibus devoveo«. (p. 80.) Imre deáknak római utazásaival és Pelei püspöksége ügyének intézésével kapcsolatos szerepe új megvilágítást nyer Peleinek következő a »in dextram aurem« adagiumhoz fűzött megjegyzéseiben : »Hoc plinianum, proli dolor, Emericus literator Sirinus homo trioboli ex itinere suo Urbico, inihi Thomae Pelei scribere potuisset, qui accepto a me viatico ut eius libidini placitum fűit vei superfluo, pro episcopatu in Urbem Rhomam profectus est, illincque re infecta rediit, corruptus opinor largitione partis alterius hoc est Joannis, qui voto suo potitus est : qui nunc laetatur ipse verő discrucior utcunque id acciderit, credo Emerici idest Nuntii mei aut Nuntii Johannis perfidia et iniquitate.« (p. 86.) Vagyis Pelei számításait egy János nevű ember keresztezte, aki megvesztegette Imre deákot úgy, hogy ő nem Peleiért, hanem Jánosért járt közben. Három János nevű kanonok szerepel ez időben a gyulafehérvári káptalanban. Barlabási János, akit azonban Pelei is rendesen
