A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939
Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához
103 De még ez az öncélúvá váló élet is irodalom és tudás nélkül nem élet és az írás-olvasás művészetével az élet tartalmának kitöltése jelenti a cselekvést és otiumot egyaránt. Az élet ezáltal egyoldalú lesz, elmerül a tudomány nyújtotta szűk keretek határai között és e sorsnak részesét csak az vigasztalja, hogy a nagy tömegek és saját nem humanista társai felett áll, akikre akárhányszor megvetéssel vagy szánalommal tekint le. A Mohács előtti időszak magyar közösségében élő írók négy rétegét különböztethetjük meg. Az elsőben van az a néhány olasz, aki a humanisták számára kedvezőtlenné vált viszonyok között is itt maradt. Ezekben a magyar élet legélesebb kritikusait ismerjük meg, akik bár pártfogóikat a dicsérő jelzők állandó tömjénével veszik körül, külföldre írt leveleikben száműzetésről és életük hajótöréséről beszélnek. Ezek mindig kisebb mértékben lesznek közvetítői az olasz humanizmusnak, helyüket a hazatérő tanulók és a könyvnyomtatás termékei töltik be. A második réteg Ulászló csehországi kancelláriájának tagjaiból került ki és egyidőre ezek veszik át a kancelláriai humanizmus helyét. A szinte észrevétlenül beköltözködő németek, az Eck Bálintok és Wernher Györgyök, akiket főkép a Thurzók gazdasága vonz ide, majd a felvidéki városokban telepednek meg. A harmadik csoport a hazai németeké, akiknek szerepe főként a bécsi egyetemmel való kapcsolatok fenntartásában rejlik. A negyedik réteg szorosan a magyaroké. Ezek műveltségüket már nagyrészt Olaszországban szerezték meg, onnan küldték haza ajánlásokkal ellátott könyveiket és csak kis részük talált otthont Bécsben vagy Krakkóban. Pelei bár nem részesülhetett egyik külföldi műveltségi forrás áldásában sem, mégis mint gondolkodó ehhez a csoporthoz tartozik. Az ő műveltsége és gondolkodása azonban a külföldre való vágyódásában még Janus Pannonius lelkiségéhez igazodik, aki azt írta Galeottonak, hogy itthon írt költeményeiben nem ismeri meg a külföldi termésű Janust, mert nagyon sokat számít, hogy hol írja költeményeit Olaszországban ő is latinosabban ír, míg itthon csak barbár módjára írhat. A Mátyás utáni magyar humanizmusban bizonyára a tények reálisabb szemlélete miatt már ez a fájdalmas, vagy szenvelgő tudat élét veszti. A Janus-művek kiadói, vagy akik a kiadások elé verseket is írtak emlegetik ugyan a költő tragikus helyzetét és a hazai durva nyelv hatásait, de itt inkább Janus gondolatai ismétlődnek és nem a személyes élmény őszinte kifejezése keres magának utat.111) Pelei nem jutott el idáig, mint ahogy nem jutott el külföldre sem. Benne a Német- és Olaszország utáni vágy csak a kiválóságnak és bölcseségnek beteljesedését jelentette és ez a tudat meg maradt benne élete végéig, mert vágya kielégítetlensége áthidalhatatlan iirt támasztott szelleme fejlődésében. Pelei környezete és ismerősei. Pelei gyulafehérvári ismerősei közül leggyakrabban említi püspökét Várdai Ferencet, akinek úgylátszik legalább Pelei megítélése szerint sorsdöntő szerepe volt életének alakulásában. A sajátmagáról közölt feljegyzéseiben láttuk már, mily elítélően nyilatkozik püskökéről valóságos vagy vélt sérelmei miatt. Várdai sok cselekvésből összetett jellemének rajzát elég felületesen ismerjük. Amíg Pelei tisztán egyéni sérelmeiből fakadó bírálatot mond felette, ezt önmagában nem vehetnők perdöntőnek. Van azonban a reá vonatkozó megjegyzések sorában sok oly vád, amelyekben már az általánosító jelleg is kitűnik. A megjegyzéseknek ez a része már kétségtelenül súlyosabb és tárgyilagosabb kritikát jelent. Igaz,
