A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Egy népkönyvtár nevelő munkássága nőolvasói körében
134 A népkönyvtáros nem csak könyvet ád kölcsön, amint ezt a kölcsönzőasztal másik oldalán álló olvasó látja, hanem munkája közben észlel, kutat, figyeli olvasóit, hogy könyvolvasásuk pedagógiai szempontok szerint miként alakul, merre halad. Nem is sejti a laikus, hogy mennyire kitárja egyéniségét, szellemét az olvasó, amikor egy-egy olvasófüzetbe (könyvkérőfüzetbe) pillant a népkönyvtáros. A semmitmondó könyvcímek mást mutatnak a könyvtárosnak, mint egy hozzá- nemértőnek, mert a könyvtáros nagy könyvanyagismeretével elemzi az olvasó egyéniségét, szellemi színvonalát és e szerint foglalkozik olvasójával. Munkáját a különböző színvonalon mozgó füzetek szerint irányítja, segíti a tájékozatlant, aki csak könyvcímek után indul; az új kölcsönzőt, aki éppen barátkozni készül a komolyabb irodalommal, vezeti; irányítja a már régebben könyvet forgató olvasót, aki a sok könyv közül nem találja meg a neki valót. Hasznos tanácsával mindig rámutat a keresett könyvre s az olvasó azt a könyvet kapja kézhez, amit keres. Védi olvasóit a túlzott olvasástól, a kritikátlan könyvhabzsolást egészséges, természetes mértékre szorítja le. Védi a könyvanyagot; az olvasót szelíden, de mégis határozottan rendszeretetre szoktatja, a könyv helyes kezelésére, a tisztaságra, amely követelmények mind az olvasók, mind a könyvtár azonos érdekei. A könyvtárosnak a legváltozatosabb, ellentétes érdeklődésű olvasóréteggel van dolga, ezért nagyon nyugodtan, nagy munkaszeretettel kell foglalkoznia olvasóival. Mások és mások az olvasók könyvkérései nemek, korok és foglalkozási ágak szerint. Ezek a tényezők az olvasók könyvkéréseit bizonyos mértékig mind befolyásolják. A következő lapokon a könyvtár nőolvasóinak könyvolvasását igyekeztünk több oldalról, természetesen csak könyvtári vonatkozásban megvilágítani. Itt nem akarunk lélektani megfigyeléseket lerögzíteni, egyrészt megfigyelési időnk rövidsége, másrészt a megfigyelt könyvmennyiség kis száma miatt. Statisztikai összeállításoknak nem is ez a célja. Nőolvasóink könyvkérésében is megnyilvánul a nő aprólékos dolgokra kiterjedő figyelme. Könyvvel való kielégítésük sokkal hosszabb időt igényel, mint a férfiolvasóké. A férfiolvasó általában határozottabb, míg a nőolvasó könyvkérés közben is gyakran változtatja igényét. A férfiolvasó kérése inkább az értelmen alapul, a nőolvasók kéréseit inkább érzelmi állásfoglalás befolyásolja. A nőolvasók ízlése főként a szépirodalom felé fordul és a nagy átlag csak szépirodalmi olvasás mellett (6222 szépirodalmi mű, 86‘2%) eltörpül az ismeretterjesztő könyvek (875 ismeretterjesztő mű, 13'8%) iránti érdeklődés. Érdekesebb és színesebb eredményt szolgáltatott volna tanulmányunk, ha a férfi és nőolvasók olvasását vetjük össze, de mint fent említettük, az észlelési idő rövidsége szélesebb körű megfigyelést nem tett lehetővé. Az életkor és foglalkozási csoportok tabelláris szembeállításaiban így is bizonyos következtetési lehetőségre nyílik alkalom. A különböző életkorok mellett a foglalkozási csoportok bizonyos jellegzetességei is szembetűnőek. Könyvtári megfigyelések statisztikai lerögzítését mindig óvatosan kell kezelnünk, mert ahhoz, hogy végérvényes következtetéshez jussunk, a nagy számok törvényének kellene érvényesülni statisztikai munkásságunkban. Itt nem törvényszerűségek megállapítása volt a célunk. Mindössze azt kívántuk az olvasó elé tárni, hogy milyen a könyvtár nevelő munkássága egy-egy olvasórétegben. Egészen más eredmény mutatkozott volna, ha a könyvtár céljától eltekintünk és olvasóink szabadon, minden irányítás, segítés és gát nélkül, korlátlanul érvényesíthetik Ízlésüket.
