A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban

127

emeltetett. Új paloták keletkeztek, mocsarak helyén sétautak támadtak a főpap gondoskodásából és ösztönzésére. Jótékony célra is hatalmas összegeket fordított Migazzi. Ezért sóhajt fel Kempelen :

»Und so kann Österreich mit diesem Kleinod prangen Da man noch Ungarn sieht mit Thränen auf den Wangen.

0 schmerzlicher Verlust! Betrübtes Vaterland /«

»Schon sah man Ungarland durch Ihm im neuen Flor,

Denn Kunst und Wissenschaft hob froh das Haupt empor.

Doch Ungarn konnte nicht so viel Verdienst belohnen,

Nur wo das höchste Paar gekrönter Häupter thronen,

Findt er verdienten Lohn für Tugend, Fleiss und Treu».

Kempelen kifejezést ad annak a reményének, hogy Migazzi távozása után is gondoskodni fog az országról. Ez csakugyan be is következett, mert a bécsi érsekség mellett a váci püspökséget is megtarthatta.

»Er scheidet zwar von dir, und folget dem Geschicke,

Doch weiss ich, er sorgt noch abwesend für dein Glücke!

Dies wünscht mein Vaterland, dies glaubt die ganze Welt.

Ein Wunsch der auch auf mich mit frohem Hoffen fällt«.

A huszonhároméves Kempelen itt tehát egy tipikus alkalmi költeményt írt, melyben a kor szokásához híven, szárnyaló szavakkal méltatta az uralkodópár és az ünnepelt érdemeit, de jóízlése visszatartotta a kegyhajhászó bókoktól és az akkor annyira divatos mitológiai sallangoktól. Ehelyett a már említett hazafias érzület megnyilvánulásán kívül, a felvilágosodás szellemét látjuk felcsillanni, amikor Migazzi jótulajdonságai között felemlíti a következőt:

»Die echte Gotteskunst mit der Vernunft verbindet,

Des Glaubens Gültigkeit allein auf Wahrheit gründet«.

A kritikanélküli vallásos élmény helyett a kor modern polgári szellemében a hitnek észokokra alapított igazságtartalmát kereste.

Hogy Kempelen élete egész folyamán mennyire megmosolyogta a gáláns alkalmi költészet dagályosságát, álpátoszát, arra nézve jellemző időrendben egyik utolsó, 1799-ben, felesége szüleinek névnapjára írott »Ódája«, melyben saját bevallása szerint Klopstockék dagályos stílusát gúnyolja :

»Der Säraph sein goldiges Schopf haar Zum Spiele des Zephir geringelt ;

Schwebt heute im blendenden Schimmer »Wohl dreymal noch schöner gemodelt«.

Hoch lebe das liebende Ehepaar!

So rufet die göttliche Schaar auf ;

Hoch leb’ es ertönt das Echo In den Geräumen des Erdballs«.