A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban

128

Az 1761-ben keletkezett »Landleben« című ieíró költeménye horáciusi életbölcsességgel van átszőve. A városi élet gondjaival, viszontagságaival, hiúságával szembeállítja a »Beatus ille« mintájára a vidéki élet nemes egyszerűségét és elégedettségét :

»Was braucht der Mensch zu seinem Glücke?

Sehr wenig: Es sind nur zwey Stücke:

Die Nahrung und die Seelen-Ruh.

Die Arbeit kann ihm jene bringen,

Und lernt er seine Lüste zwingen,

So nimmt auch diese immer zu«.

Részletesen írja le a falusi nép munkáját, örömét bukolikus tankölteményében, melynek végén hálás szívvel borul le Isten nagysága előtt:

»Wenn, der sich unglückselig dünket,

Vor dir schon auf die Knie sinket,

Und dankend deine Huld verehrt;

Um wieviel mehr muss ich die Pflichten Dir, da ich glücklich bin, verrichten,

Weil sie die Dankbarkeit begehrt«.

Ez a szép költemény Kempelen kedves költői: Brockes, Hagedorn és Haller hatása alatt jött létre. Tudjuk ezt nemcsak azért, mert Kempelen-féle versgyűjteményünk második kötetében e három költő egyes versei szóról-szóra le vannak másolva, — ami különös szimpátia jele — hanem mert ennek a harminckét strófából álló szép versnek minden sorát átlengi Brockes istenkeresése, Hagedorn anakreoni szelleme és Hallernek szinte már Rousseau-i természerajongása.

»Drum weih ich dir die schwachen Kräfte,

Bis durch Vertrocknung meiner Säfte Mein schwacher Körper einst zerfällt!

Ich sehe ohne Furcht und Schrecken,

Wie mich einst Graus und Moder decken Und mich vergessen wird die Welt«.

Láttuk már megcsillanni Kempelen humor iránti érzékét. Vannak azonban olyan versei is, melyek kimondottan ironikus tartalmúak, s élénk tanúbizonyságai szerzőjük pompás kedélyének, optimista világfelfogásának. Ilyen pl. a »Der Minister« című, mely színlelt lebecsüléssel emlékezik meg a katonák hőstetteiről, nélkülözéseiről, szenvedéseiről:

»Ihr habt des Feindes Wutli Mit Nachdruck oft empfunden Wir sehen euren Muth In den noch frischen Wunden Das sind zwar schon Verdienste;

Doch in den Werk nur Dünste!«

Az ellenséget megverni, a háborút megnyerni csak a magas diplomácia képes, csak a miniszter, aki gőgös zárkózottsággal senkit sem enged a maga közelébe:

»Kein Wunder meine Freunde Er sitzt und schlägt die Feinde.«