A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban
123 A királynő jelenlévő udvari tanácsosát megkérdezte a csodálatos kísérletek nyitjára vonatkozólag. Kempelen, aki a mutatványokat jól értette, azt felelte, hogy ő azoknál különb dolgokat is tudna teremteni. Ezt a kijelentését a körülállók hivalkodásnak tartották, csak a királynő hitt benne és felszólította, hogy valósítsa meg ígéretét. Kempelen erre visszatért Pozsonyba és egy félév alatt elkészült mechanikai csodájával. Amikor elsőízben mutatta be a bécsi udvarban, a királyi család tagjai, miniszterek és tudósok is jelen voltak, s a hatás leírhatatlan volt. A gyengébb idegzetű udvarhölgyek élénk sikoltozásban törtek ki. Tudjuk, hogy a 66 cm széles, 150 cm hosszú és 117 cm magas, íróasztal- alakú, kerekeken tologatható szekrény mögött ült a töröknek öltöztetett fabábú. Előtte a sakktábla csavarral volt az asztalhoz erősítve. Amikor a játszma megkezdődött, kivették a török balkezéből a hosszúszárú csibukot, mert a játékot mindig a bábú kezdte balkezével. Partnerének minden húzása után biccentett egyet a fejével s tekintetét körülhordozta a sakktáblán. Amikor a királynénak adott sekket, kétszer, amikor a királynak sakkot, háromszor bólintott. Amikor megtette a maga húzását, egy kopogással azt is jelezte, hogy ellenfelén van a húzás sora. A játszma egész tartama alatt óraműszerű ketyegést lehetett hallani. A titokzatos találmánynak nemsokára egész Európában elterjedt a híre, mindenki látni akarta a gépet. Kempelen eleinte meg is mutogatta az érdeklődőknek, egy szép napon azonban azt a meglepő hírt kezdte terjeszteni, hogy a gép elromlott és nem tudja rendbehozni. Ügylátszik terhére lehetett a nagy érdeklődés, s attól is tarthatott, hogy kitudódik az automata titka. így hevert az használatlanul pár éven át a pozsonyi műhelyben, amikor Pál orosz nagyherceg és felesége bécsi látogatása alkalmával 11. József császár felszólította Kempelent, hogy hozza rendbe a gépet, s jelenjék meg vele az udvarnál. A »török basa« öt hét múlva gálában jelent meg és fényes sikert aratott. Ekkor maga II. József szólította fel Kempelent, hogy gépével európai körútra induljon, amit az meg is tett. Családjával együtt bejárta Német-, Francia- és Angolországot. Nagy Frigyes, aki szenvedélyes sakkozó volt, s Voltaire-rel levelezés útján sakkozott, a törökkel szemben vereséget szenvedett, ami annyira fokozta kíváncsiságát, hogy nagy összeget ajánlott fel Kempelennek, ha elárulja titkát. Az egész magyarázat egy percig tartott, s II. Frigyes csalódott, amikor megtudta a gép fortélyát, de sohasem beszélt a dologról, mert hallgatást ígért Kempelennek. Halála után a gép fia, Kempelen Károly udvari kamarai fogalmazó birtokába került, aki eladta Melzel Lénárdnak, a híres bécsi udvari mechanikusnak. 1809-ben Schönbrunnban I. Napoleon játszott a törökkel. A császár szándékosan hamis húzásokat tett, mire az automata az összes figurákat lesöpörte a sakktábláról. A császár mosolyogva távozott, mert még egy automatát is sikerült kihoznia sodrából.1) Melzel később Amerikába vitte a gépet, s az állítólag 1854-ben Philadelphiában elégett. Ennek a találmánynak zseniális voltára jellemző, hogy az alatt a harmincöt év alatt, míg Kempelen Farkas birtokában volt, sohasem derült ki a titka, holott maga a feltaláló hirdette, hogy illúzión alapul az egész : »Der Erfinder gesteht es selbst gegen jedermann, dass dabey eine Illusion stattfinde, die er auch künftig der Welt bekannt machen will.«2) Ezzel a magyarázattal azonban adós maradt Kempelen, úgyhogy a mai napig is találgatásokra és valószínűségekre vagyunk b Kölcsey—Melczer: Nemzeti Plutarchos (Pest, 1816) 3. k. 194. I. —Tóth Béla: Mendemondák. (1907) 127. 1. 2) Ebert Joh. Jac.: Nachricht von dem berühmten Schachspieler und der Sprachmaschine des Herrn von Kempelen (Leipzig, 1785). 23. 1.
