A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban

124

utalva. A játék megkezdése előtt a szekrény fiókjait, sőt a török belsejét is bárki megnézhette, annak bizonyságául, hogy benne senki elrejtve nincsen. »Ich habe, wie der Herr von Windisch, jedesmal den ganzen Kasten, die Schublade, und den Körper des hölzernen Schachspielers zugleich offen gesehen, und bin völlig überzeugt, dass die Bewegungen dieser Machine, welche niemals an eine Wand angeschoben wurde, sondern allemal ganz frey stund, durch keine versteckte Person hervorgebracht werden«1) — írja ugyancsak Ebert, a matematika tanára a wittenbergi egyetemen. Tehát mégis, mi okozta ennek az élettelen mechanizmusnak emberi intelligenciára é$ logikus gondolkozásra valló mozgását? — Ebert és Hindenburg2) a húzásokat a mechanizmus mágneses erejére vezették vissza. Feltételezték, hogy egy, a Kempelen kabátzsebébe rejtett erős mágnessel lehetett előidézni a bábú húzásait. Ezzel a naiv felfogással szemben Räcknitz véleménye az volt, hogy egy ügyesen elrejtett kistermetű emberke a játék megindulása után előbujt rejtekéből és pantográf segítségével igazgatta a török kezét. Az egyes húzásokat úgy látta a törpe, hogy a sakktábla minden egyes kockája alatt selyemszálon lógó tűk leestek, vagy továbbvonultak, aszerint, hogy fenn a sakktáblán a játékosok a mágnessel ellátott figurát elvették a mezőről, vagy tovább tolták azon. A szekrényben kuporgó emberke gyertyavilágnál látta a figurák mozgását, s tévedések elkerülése végett az előtte elhelyezett sakktáblán is megtett minden lépést.3) Räcknitz magyarázata azért valószínűtlen, mert egyrészt a mágnes működése zavarokat okozhatott volna, másrészt az automata belülről mozgatott karja sem működhetett volna pontosan.

A gép belső szerkezetét nagy felületesen úgy írják le az egykorú írók, hogy a benne lévő csavarok és kerekek pusztán a néző megtévesztésére szolgáltak, holott éppen ezen a ponton lehet a rejtély nyitja. Ma már kétségtelen, hogy ember volt a szekrényben, mert a játékosnak tetszésére bízott kombinációkra a megfelelő ellenlépéseket megtenni kizárólag gondolkodó lény képes, bármily mesteri mechanizmus erre képtelen. »Eine denkende Maschine? — War der Schachspieler dergleichen? — Lässet sich überhaupt dergleichen denken?«4)

A legvalószínűbb feltevés az, hogy Kempelen a sakktábla képét tükörrel vetitette a szekrényben ülő emberke előtt lévő táblára, amelyen az minden lépést megtett, majd — Decremps5) elméletével ellentétben — nem a török karjába felnyujtott kezével tette meg a húzásokat, mert ez túlságosan komplikált lett volna, hanem a rendelkezésére álló finom, megbízható gépezet segítségével irányította annak minden mozdulatát.

Kempelen misztifikációja tehát a mechanika egyik csúcsteljesítménye, s a zseniális szellemnek éppoly csillogó szikrája, mint beszélőgépe, vagy költeményei.

Kempelen másik közismert találmányának, a beszélőgépnek ugyanúgy nincsen gyakorlati értéke, mint a sakkautomatának. Ezt ő szokott szerénységével maga is beismeri »Mechanismus der menschlichen Sprache, nebst Beschreibung einer sprechenden Maschine« c. fiziológiai hangtanában, mely 1791-ben jelent meg, s melyben ismertette kutatásainak eredményét, és beszélőgépének keletkezését. »Minden haszon, minden érdem, ami az én felfedezéseimet megilleti, csak annyi, hogy ezáltal néhány siketnéma számára megkönnyíthető a beszéd meg!) u. o. 8. 1.

2) Hindenburg Car). Friedr.: Ueber den Schachspieler des Herrn von Kempelen (Leipzig, 1784)

3) Racknitz (Jos. Friedr. Freiherr zu): Ueber der Schachspieler der Herrn von Kempelen und dessen Nachbildung (Leipzig und Dresden, 1789)

4) Racknitz: i. m. 2. 1.

6) Decremps: Magie blanche devoilée. (Paris, 1789)