A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
114 Kétségtelenül értékes cikkek mennek feledésbe, veszendőbe, illetőleg hatástalanok maradnak, ha ilyen repertóriumokat nem készítünk. Hogy ezt a munkát dokumentációs intézetek, vagy maguk a nagy napilapok, esetleg ezek párhuzamosan végezzék-e el, vitatni lehet, sőt kell, amint a kongresszus idevonatkozó határozata javasolja : »a napilapok kicédulázásának, repertóriumainak kérdését a kongresszus által kiküldendő szakbizottság a sajtó nemzetközi képviseletével tárgyalja le.« A dokumentáció megjelenési formáit felsorolni meddő vállalkozás volna. Hiszen a szellemi munka minden segédeszköze egyszersmind dokumentációs tipus is. Legfontosabb ezek közül a bibliográfia. Elsősorban egységes könyvészeti módszerekre kell törekednünk. A szakbibliográfiák ismerete és jegyzékbefoglalása szintén halaszthatatlan feladat. Kívánatos az is, hogy minden országban dokumentációs központ őrizze ellen a könyvészeti munkálatokat, hogy ne azonos, vagy részben azonos bibliográfiai törekvések emésszék fel az e célra rendszerint csekély mértékben rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket, hanem a párhuzamos munka megszüntetése folytán felszabaduló energiák a könyvészeti hiányok kitöltésére fordíttassanak. Fontos volna, hogy minden ország vitális kérdéseiről nemzeti bibliográfiák készüljenek. Folytatásos bibliográfiák és taglalt anyaggyüjtésű folyóiratok munkáját tökéletesíteni lehet és kell: központi vagy szakkönyvtárakkal való szoros együttműködés fenntartásával. Fejleszteni kell a cédula-szakrepertoriumokat és a folytatásos cédula-bibliografiákat, természetesen szabványosított könyvészeti cédulákon és a folyóiratrövidítések nemzetközi szabályainak alkalmazásával. Ha majd azután bibliográfiák terén elég jól állunk, rátérünk a lexikonok, enciklopédiák, címtárak, kongresszusi irományok, gyűjteményes munkák stb., vagyis a szellemi munka minden segédeszközének olyan megszervezésére, egységesítésére, amely a tudós és minden rendű kutató munkáját igazán megkönnyíti. Nem térhetünk itt ki minden vonatkozásra, csak utalni akarunk még azokra a lehetőségekre, amelyeket a kölcsönösség alapján nemzetközileg megszervezett mikrofilmszolgálat biztosíthat. Dokumentációs szerv a dokumentációs központ, valamint a tájékoztató iroda, tudakozódó iroda épúgy, mint a modern közkönyvtár reference szolgálata. Felvilágositó és tájékoztató szervek, tudakozódó helyek régtől fogva voltak. Különösen a gazdasági életben, az egyes termelési ágazatokban fejlődtek ki. Bizonyos beállítottságot levetkőzni természetesen nem tudnak. Hivatási érdekek irányítják és csak bizonyos rétegnek — rendnek, csoportnak, foglalkozási ágnak stb. — állnak rendelkezésére. Független, bárkit kiszolgáló, egyéni, politikai, hivatási érdekektől nem irányított, kimerítő, teljes dokumentáció csak közületileg szervezett dokumentációs központtól várható. Lehet ezt hivatásrendi alapon is szervezni, de közületi jellege biztosítsa, hogy adatai befolyástól mentesek legyenek. Épp ezért alkalmas szerv a közkönyvtár reference szolgálata. Ez könnyebb esetekben saját anyagából elégíti ki a kutatót. Nehezebb esetekben esetleg a megfelelő szakirányú dokumentációs központtal lép érintkezésbe. Szükség esetén a kutatót egyenesen ebbe a szakirányú dokumentációs központba küldjük. Több országban ezen együttműködés megvalósítása érdekében több-kevesebb kísérlet történt. Nagybritannia és Dánia közkönyvtárai és dokumentációs szervei már meg is valósították ezt az együttműködést a kutatók legnagyobb örömére, mert itt viszont adott esetben a dokumentációs szerv a kutatót, a kívánságait leginkább kielégíteni képes könyvtár felé irányítja. Ehhez a dokumentációs hálózatnak nagyobb szétágazása volna szükséges egy nemzettesten belül. Főképen arra gondolunk, hogy vidéki dokumentációs központok (felvilágosító, tájékoztató) irodák létesüljenek, amelyek az illető vidékre
