A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
115 vonatkozó egész dokumentációt felölelik, s ezzel mentesítik a kutatót attól, hogy kisebb egységeknél keressen adatokat. Figyelemmel a honi viszonyokra, konkrét javaslatunknak megfelelően ezeknek a központoknak vagy a megyei székhelyeken, vagy a gazdasági élethez simulva valamilyen gazdasági (pl. mezőgazdasági kamarai) kerület székhelyén kellene működniök és dokumentációs működésüknek a nagyjában azonos gazdasági berendezettségű kerület egészére kellene kiterjednie. Ha például a megyei levéltáros nemcsak a levéltári anyagot gyüjtené, hanem minden nyomtatványt, megyeigazgatási adatot, vagy egyéb dokumentumot, amelyek megyéjére vonatkoznak, hivatala a jelenkori adatok dokumentációs állomásává emelkednék, bizonyos idő múlva pedig történetivé lett anyaga a megyei igazgatásnak komoly forrásává válnék, különösen a gazdasági és szociális dokumentáció szempontjából. Egyelőre a dokumentációs, könyvtártani és könyvészeti technika bibliográfiája is gyermekcipőben jár még. Ezért kellene a kongresszus javaslata szerint is a könyvtáros- (dokumentalista-, bibliográfus-) egyesületeknek nemzetenként összefogniok, a könyvkiadói és könyvkereskedői központi szervezetekkel, hogy összegyüjtsenek országuk dokumentációjára, könyvtáraira és könyvészetére vonatkozó mindennemű anyagot (könyvet, folyóiratot, folyóirat- és napilapcikket, fényképet, tervrajzot, jelentést, statisztikát, katalógust, dokumentációs és könyvtári kiadványt és nyomtatványt); minden adalékot, amely a dokumentációs munka anyagára, eszközeire, gépeire vonatkozik. Majd pedig, vagy még előbb a könyvészeti és könyvtártani új megjelenések folyó bibliográfiájának munkálatait megkezdeni, illetőleg rendszeres publikálását biztosítani. Következő kérdésünk most már az lesz, hogy miért van szükség erre a dokumentációra és kik és hogyan veszik hasznát. Röviden azt mondhatnék, hogy dokumentációra minden művelt ember rászorul. Ha nem is ez alatt az elnevezés alatt, mégis lépten-nyomon dolgunk van vele. De nézzük a kérdést kissé közelebbről. Akiknek tudományos kutatásukhoz históriai anyag kell, azokat kitűnően kiszolgálják a könyvtárak. Vannak azonban szervezetek, amelyek a napi vagy aktuális eszmék mozgalmában benne élnek. Tehát az eszme minden megnyilvánulását gyorsan kell megismerniök. Ilyenek a közigazgatási szervek, a nagykereskedelmi és ipari vállalatok, kereskedelmi- és iparkamarák, konjunktúrakutató intézetek stb. Ezeket csak a legaktuálisabb anyaggal lehet kielégíteni, vagyis gyors és precíz felvilágosítással szakjuk időszerű könyvanyagáról és folyóiratcikkeiről, sőt ezen túlmenően arról, hogy a szűkebb szakterületen kik min dolgoznak. Erre pedig csak a különböző foglalkozási ágak, vagy tudományos szakmák szerint felállított és speciálista vezető által irányított dokumentációs központok képesek. A politikában, a nemzet gazdasági és szociális életében is csak az egészen újkeletű enquéteken és statisztikai és egyéb dokumentációs anyaggyűjtésen nyugvó intézkedések állják meg helyüket, mozdítják elő valóban a nemzeti jólétet. A dokumentáció haszonélvezője a sajtó ; szükség van rá az oktatásügy és népművelés összes ágazataiban ; a szellemi munkánál és a tudományos kutatásnál nap-nap után. Szükség van rá a közélet és a magánélet számos vonatkozásában. Fontos szerepe van a dokumentációnak például technikai téren, ahol nagyösszegű kísérletek történnek annak megállapítására, hogy ez vagy az az eljárás, ez vagy az a munkaeszköz, ez vagy az, vagy egy harmadik anyag legalkalmasabb-e, leggazdaságosabb-e, vagy bármily szempontból legelőnyösebb-e bizonyos eredmény elérésére. Pedig ugyanezen kérdés megoldására máskor és másutt végeztek 8*
