A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
108 tatásra, tanulmányozásra, vagy bizonyítékként szerepelhet. Nyilatkozzék bár a gondolat kéziratban, nyomtatványban, rajzban, vagy modernebb formában — fényképben, filmben, hanglemezben — a dokumentáció az irodalmi alkotás kezdetétől felöleli az anyagban megtestesült szellemet. Ez a széleskörű meghatározás az elméleti kutatásnak alapul szolgálhat. A dokumentáció gyakorlati megnyilvánulásában és megvalósításában szőkébbre szabott meghatározásokkal is találkozunk. A dokumentációs intézmény mai állapotában lényegileg a továbbfejlesztett szakirányú könyvtár és így gyakorlatilag az egy szakra vonatkozó tudománytechnikai felszereltséggel azonosítható. A dokumentációs tevékenység mindenesetre kiterjed a dokumentumok létrehozására és a könyvtárakra, levéltárakra és múzeumokra egyaránt. A könyv — minden formájában — a dokumentáció fő alkotóeleme. Ennek következtében minden könyvtáros akarva nem akarva dokumentalista. Természetesen csak ä fennebbi általános meghatározás szerint. A fejlődés legújabb szakában, amikor egy szak teljes vagy megközelítően teljes feltárásához és a kérdés legaktuálisabb vonatkozásainak ismeretéhez és ismertetéséhez kapcsolták a dokumentációs központ fogalmát, az általános könyvtárak közül csak a legjobban dotáltakat, amelyek a szellemi munka technikai eszközeit és az adatszolgáltatást egyes viszonylatokban a szakkönyvtárak részletességével és korszerűségével tudják nyújtani, veszik a dokumentáció fogalomköréhez tartozónak, míg a történelmi és múzeális könyvtárakat onnan egészen kizárják. Ha ide is mutat a fejlődés legújabb iránya, a következőkben mégis azokon a széles alapokon kell vizsgálnunk a kérdést, ahogyan ezt a kongresszus tette, hogy elérjük kitűzött célunkat: a dokumentáció egészére fényt deríteni. * A kongresszus helyesen és logikusan járt el, amikor a részletes tárgyalásnál először is azt vizsgálta meg, hogy a dokumentumok miként keletkeznek, milyen problémákat vet fel létrejöttük, van-e lehetősége megalkotásuk olyan szabályozásának, amely a dokumentációs mozgalom által keresett egyöntetűséget biztosítja és ezáltal a szellemnek az anyagban, a tudás forrásaiban megtestesült termékei áttekinthetőségét előmozdítja. A dokumentumok keletkezésénél két mozzanatot kell megkülönböztetni : egyrészt a szellemi megalkotásét, másrészt az anyagi előállításét és közzétételét. A szellemi alkotók a dokumentumok szerzői : a tudósok, a művészek, az írók. A velük kapcsolatos dokumentációs problémák igen széleskörűek. Ide tartoznának egyesületeik, társaságaik, nemzeti és nemzetközi alapon megszervezett szövetségeik és ezek dokumentációs feladatai. Kitűzött célunkhoz ragaszkodva részletesebben csak azokra a kérdésekre terjeszkedünk ki, amelyekkel a kongresszus is behatóbban foglalkozott. Ilyen volt az időszaki sajtótermékekben megjelenő tanulmányok fogalmazása, benyújtása és a közlése tekintetében felvetett és megvitatott egységesítési törekvés. Szokásjogi alapon az időszaki irodalomban eddig is megkívántak bizonyos tekintetben egységes eljárást, konvenciókhoz való alkalmazkodást. Egyes nagyobb újság- vagy folyóiratvállalatok tovább is mentek és házi szabályzatot adtak ki. Ebben meghatározzák azokat a normákat, amelyeket az ő sajtótermékükhöz beadott cikkek és tanulmányok megfogalmazása, benyújtása és közlése tekintetében szem előtt tartanak. Ez igen üdvös dolog, de dokumentációs szempontból ennél
