A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937
Dokumentáció
109 többre van szükség. A mai ember hivatásbeli feladatai összetettek. Ezért is, de tudományos érdeklődése folytán is arra szorul', hogy mind több tanulmányba szerezzen bepillantást. így tud lépést tartani szakmája aktuális kérdéseivel, a kapott tanulságokat hasznosíthatja és a versenyben helyét megállhatja. Ideje azonban kevés. Gyors áttekintésre van szüksége. Ezt biztosítja az időszaki irodalom nemzetközileg egységes szabályozása. Természetesen más követelményt támasztunk a napi sajtóval, mást a folyóiratokkal szemben. A szabályozás nem akar szellemi uniformizálás lenni ; a dokumentációs szempontok állandó, sokirányú figyelése mellett hosszú megfontolást kíván. Két idevonatkozó tervezet érkezett a kongresszushoz. Az egyik az »Office International de Chimie«-é »La rédaction, la présentation et la publication des mémoires dans les périodiques« címmel. Ezt 1936-ban Luzern-ben már egy a dokumentáció elterjedését tanulmányozó szakbizottság megvizsgálta és lelkesen pártfogolta. Egészen újkeletű a másik, amelyet »Gestaltung technisch-wissenschaftlicher Veröffentlichungen« címmel a »Deutscher Normenausschuss« mutatott be. Nem lesz érdektelen, ha a két tervezetet főbb vonásaiban ismertetjük. Az Office International de Chimie memoranduma egyrészt a szerzőknek, másrészt a szerkesztőségeknek javasol bizonyos eljárásokat, amelyek betartása esetén az időszaki irodalomban jelentkező dokumentáció tökéletesedik. A javaslatok széleskörűek, gondos körültekintéssel, szakavatottsággal készültek. Nyugodtan elismerhetjük, hogy a dolgozati témát minden oldalról megragadják és kimerítik. A szerzőnek először is szabatosságot, világos és precíz fogalmazást ajánl. A rövid mondatok leginkább alkalmasak a szerző gondolatmenetének követésére. Táblázatokból, ábrákból csak- a nélkülözhetetlen mennyiséget közöljük. A cím röviden és pontosan fejezze ki a tanulmány tárgyát. A cím után a tartalmat adhatjuk, vagy felsorolhatjuk a fejezeteket. Rövid bevezetésünkben a kérdés jelenlegi állását adjuk. Majd tömören fejtsük ki a témát, célunkat, kutatásunk eredményének lényegét. Eszmemenetünk logikus fejezetekre oszoljék a tárgyalásban. Az idézetek sohase legyenek a szövegben, hanem a többi jegyzettel együtt, vagy az egyes lapok alján, vagy függelékben. A befejezésben a szerző foglalja össze munkája eredményeit; határolja körül ezek érvényességét és alkalmazhatóságát. Idézeteknél, hivatkozásoknál annyi bibliográfiai utalást kell adnia, hogy az eredeti dokumentum felhívott helye összehasonlítás céljából könnyen és biztosan megtalálható legyen. Formai tekintetben is sok üdvös javaslatot találunk, amelyek hívatottak a szerző egyöntetű eljárását biztosítani. így a szerző neve (vezeték- és keresztneve), esetleg címe, rangja, továbbá a kézirat alaki kellékei, különösen rövidítések, képletek, számsorok, ábrák és táblázatok alkalmazási módja tekintetében alakulhatnak ki itt tovább nem részletezhető nemzetközi normák. A folyóirat szerkesztőségénél csak eredeti és másutt még nem közölt cikk nyújtható be. Ha a szerző a témára vonatkozólag előzetes eredményeket közölt már, úgy erre a körülményre mindig hivatkoznia kell. A cikk közlése más nyelven csak az eredetileg publikáló folyóirattól nyert felhatalmazás alapján lehetséges. A korrektúra tekintetében a kialakult jogszokáshoz való alkalmazkodást ajánlja. A szerkesztőségnek kapcsolata a szerzővel a kézirat átvétele, megvizsgálása, eredetiség, érték, használt idézetek, felsorolt irodalom stb. szempontjából, szöveg- módosítás, tipografizálás, elfogadás vagy visszautasítás, kéziratmegőrzés, különlenyomatok stb. tekintetében kíván egységes szabályozást. A szerkesztőségnek a nyomdához való viszonya nem tűri meg, hogy a szerzőnek és nyomdásznak köz-
