A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
95 pártfogolta őket az önkényuralom túlkapásai ellen. A magyarok iránti rokon- szenvét azzal is kimutatta, hogy Erkel Ferencet hívta meg gyermekei mellé zongoratanárnak. Erkel igen hasznos dolgot cselekedett, midőn a főhercegi gyermekek zenei nevelését elvállalta, velük a magyar zenét megismertette és megkedveltette. A magyar zenei élet sokkal szegényebb lett volna sikerekben, ha Erkel Ferenc nem lett volna bejáratos a főhercegi házhoz. Erkel a főhercegi párral való személyes érintkezés folytán sokszor néhány szavával több eredményt ért el zenei ügyekben, mint a hivatalos tényezők bürokratikus lépéseikkel. Egyébként Erkel odáig ment hazafiasságában, hogy a főhercegi gyermekeket a magyar himnuszra is megtanította. Nagy dolog volt ez bizony abban az időben, midőn a Rózsavölgyi cég kiadványait a legkisebb hazafias megnyilatkozásáért elkobozták, mint Kecskeméti Józsi »Csatára« című csárdását, mert címképén harcias jelvény volt, a »Honvédnégyes« című szerzeményt pedig csupán a címéért. Az 1850-es évek reakciója készíti elő a talaját annak a nagy fejlődésnek, mely azután a 60-as években bekövetkezett. Az elnyomatás éveiben, egy hosszú évtizeden át, az osztrák uralom mindent elkövetett, hogy a nemzet politikai hatalmát s vele együtt szellemi életét gúzsba kösse. Az előbbi sikerül, az utóbbi annál kevésbé. A politikai életben mindent elnyomott, sőt beleszólt a magánéletbe, még a levéltitokba is. S ugyanakkor, midőn a nemzet szellemi életét legjobban akarják elnyomni, az irodalomban, képzőművészetben és zenében, megszületik a magyar géniusz három legnagyszerűbb alkotása : Madách »Ember tragédiája«, Madarász Viktor képe, a »Hunyadi László síratása« és Erkel Ferenc fájdalmas dallamú »Bánk bán«-ja. Albrecht főherceg nem tudta megnyerni a nemzet rokonszenvét és egész kormányzása idején népszerűtlen volt. Az évek folyamán egyre erősbödő nemzeti mozgalom lehetetlenné tette maradását Budán s 1860-ban kénytelen volt a kormányzást átadni Benedek Lajos táborszernagynak. Albrecht távozása után enyhült az abszolutizmus nyomása s az az idő, melyre Szűk Róza pályafutása esik, méltán nevezhető a magyar zene fejlődési fénykorának. A legnagyobb zeneszerzők működnek, Erkel, Mosonyi, Volkmann, Zimay, Egressy Béni, Huber Károly, a Doppler fivérek, Them Károly, Székely Imre, kinek magyar irányú művei európaszerte elterjednek. Egymásután alakulnak meg a dalegyletek, rendszeres zenei kritikák jelennek meg a sajtóban, majd Ábrányi Kornél megindítja kitűnő lapját a »Zenészeti lapok«-at. Nagy hatással van a zenei élet kialakulására a Nemzeti Zenede rohamos fejlődése. Az 1850-ben Rózsavölgyi Márk fia, Gyula, által a Kristóf-téren megalapított Rózsavölgyi és társa cég ekkor már legszebb kiadványaival jelenik meg a piacon s a cég helyisége a korabeli zenei élet központjává lesz, valóságos zenei kaszinó. Itt gyűlnek össze a város muzsikusai, hogy megtárgyalják az egyes aktuális zenei eseményeket,, tervezzék és megbeszéljék a hangversenyeket. Ez időben kezd Liszt Ferenc is mindsűrűbben hazajárni. Liszt Ferenc 1865-től kezdve csaknem egy évtizeden át lakott pesti tartózkodása idején a belvárosi plébánia épületében mint Schwendt- ner Mihály apátplébános vendége. Schwendtner apát rendkívül büszke volt híres barátjára s a plébánia egész első emeletét Liszt rendelkezésére bocsátotta. Itt rendezte Liszt azokat a híres, Budapest akkori zenei életében nagyfontosságú matinékat, amelyeket a legelőkelőbb közönség, köztük Andrássy Gyula gróf felesége is, látogatott. Ezeken a matinékon Szűk Lipót is többször játszott, Szűk Róza pedig 1865-ben két ízben. Szűk Róza 1844. május 10-én született, mint szüleinek másodszülött gyermeke. A rendkívül komoly kislányt, ki mindig figyelmesen hallgatta a nagyok beszédét, 1850-ben Pröbstl Mária jóhírű Kristóftéri magánleánynevelőintézetébe
