A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
96 íratják be. S Róza alig volt nyolc éves, midőn azzal a meglepő kívánsággal állt atyja elé, kinek játékát mindig nagy figyelemmel hallgatta, hogy vegyen neki is gordonkát, mert ő is szeretne megtanulni muzsikálni ezen a hangszeren. A kívánság persze nem volt teljesíthető, mert hisz egy nyolc éves gyermek nem elég fejlett ahhoz, hogy gordonkát tanulhasson. Ellenben kapott Róza egy violát, mely nagyobb, mint a hegedű, de sokkal kisebb a gordonkánál, húrozása, szerkezete, berendezése és tanulási módja sokban megegyezik a gordonkáéval. A gyermek öröme határtalan volt. A hangszerrel órákon át elmulat s minden tanulás nélkül csinos dallamokat hoz ki a viola húrjaiból. Atyja figyelte kis leányát s arra a meggyőződésre jutott, hogy amit a gyermek produkál, komoly hajlam eredménye s elhatározta, hogy kísérletképen rendszeres tanulásra fogja a szellemileg egyébként is koraérett gyermeket. Szándékát úgy óhajtja megvalósítani, hogy a violán teljesen a gordonka módszere szerint kezdi tanítani. Egy évig tanította így gyermekét, amikor is Róza tizedik évében a violát felcserélte egy kisebbszerű gordonkával. Az igazi, rendszeres gordonkatanulás ekkor veszi kezdetét. Négy évi komoly, kitartó tanulás után, miközben oly sokat gyakorol, hogy gyakran kiesik a fáradtságtól és kimerültségtől gyenge kezéből a vonó, már művészien játszik. Édesatyja elhatározza, hogy nyilvános hangversenyen fellépteti leányát. Róza magánúton tanult meg atyjától gordonkázni, nem járatta őt a Zenedébe, melynek 1852 óta tanára volt (hiszen ott sem taníthatta volna jobban) s bámulatos tehetséget tanúsított. A gordonka bizony nagyon nehéz hangszer, vastag húrjai miatt még fizikailag is. Az újjakat nagyon meg kell feszíteni, hogy a fogásokat rendesen ki lehessen hozni. Férfi s nem gyengéd női kezekbe való, hát még gyermekébe! Gyakorlása is meglehetősen unalmas, mert egy kissé bizonytalan vonókezelés mellett száraz, recsegő hangot ad. Róza igen gyorsan haladt s rövidesen nagy technikai készségre tett szert, veleszületett tehetsége pedig szinte magától irányította őt megtanult darabjai esztétikai előadásában. Nagy merészség és kockázatos vállalkozás volt abban az időben nőnek a gordonkázás tanulása. A zenetörténet Szűk Róza előtt mindössze két gordonkaművésznőről szerzett tudomást és pedig a norvég Christiani Lisáról és a kurlandi származású Körner Helénáról. A harmadik, aki nyilvánosan fellépett, Szűk Róza volt. Egy évvel első hangversenye előtt, atyjával felutazott Bécsbe, ahol sikerült egy kitűnő hangszert vásárolni számára. A szorgalmas gyakorlás és sok tanulás meghozták a kellő eredményt s Rózát hamarosan be lehet vezetni a művészvilágba. 1858 elején, egy hónappal Róza nyilvános fellépése előtt, Rubinstein Antal zongoraművész és Piatti Alfréd gordonkaművész, ki Liszttel is hangversenyzett, Pesten jártak hangversenyezni s mindketten résztvettek azokon az estélyeken, melyeket Szűk Lipót a művészek és újságírók részére a Gizella-téri Kasselik-féle házban levő lakásán rendezett. Az egybegyült társaság csodálkozva hallgatta a kis leány teljesítményét, kristálytiszta játékát, nagy, meleg hangképzését és gyönyörű technikáját. A sajtóbemutatón a kis Rózának teljes sikere volt. S így meg lehetett hirdetni az első hangversenyt. 1858 február 25-én a Pester Lloydban a következő híradás jelenik meg : »Olvasóink figyelmét felhívjuk egy hangversenyre, mely újszerűségénél fogva bizonyára érdeklődést fog kelteni. Szűk tanárnak, a Nemzeti Színháznak sok év óta magángordonkásának, 14 éves leánya március 7-én, mint gordonkaművésznő fog fellépni, hogy azután atyja kíséretében nagyobb műutazást tegyen.« Nagy és előkelő közönség, melynek soraiban Hildegard főhercegnő is megjelent, gyűlt egybe 1858. március 7-én, vasárnap délben fél egy órakor az »Európa« szálló dísztermében, mely a nagy vihar és hófúvás ellenére is szorongásig megtelt
