A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
91 főhercegnő által rendezett estélyen szerepeljen. Föllép Siposs Antal hangversenyein, majd Reményivel és Plotényivel a Liszt által rendezett vasárnapi matinékon. Midőn Szűk Lipót megnősült s egyre-másra születnek a gyermekek (négy gyermek van : Karolina, Róza, Elisa és Lipót), a kevés fizetést nyújtó Nemzeti Színházon kívül, (akkoriban 30 forint volt az átlagos fizetése a zenekari tagoknak, Erkel Ferencnek is csak 100 ezüst forint volt a havi fizetése) további kereseti forrás után kénytelen nézni. Feleségének a belvárosi Rózsa-téren, majd a Váciutcában levő divatáru üzlete hozzájárult ugyan a háztartás fenntartásához, de Szűk Lipót szorgalmas ember lévén, privátórákat is vállalt. Hamarosan nagy híre lett, mint pedagógusnak s 1852. október 25-én az a megtiszteltetés érte, hogy a Nemzeti Zenede meghívta tanárául az akkor megalapított gordonka-tanszékre. Szűk Lipót, mint a legtöbb muzsikus, idealista volt s az akkor még kicsiny keretek között a Gránátos- (ma Városház) utcában egy földszinti lakásban működő Zenedének egy évi tanári fizetését odaajándékozta, ami igen nemes cselekedet volt. Negyven évig volt Szűk Lipót tanára a Nemzeti Zenedének s önzetlen működésével tanártársainak és tanítványainak megbecsülését vívta ki. Szűk Lipót neve a Nemzeti Zenede nevével úgyszólván összeforrt. A Zenede életének minden megmozdulásában részes. A Zenede nem volt akkoriban az a háztulajdonvagyonnal rendelkező gazdag intézet, mellyé Zichy Géza gróf elnöksége alatt nőtte ki magát; a szerény intézmény nagyon is rászorult a támogatásra s Szűk Lipót gazdag ismerősei között, kikhez kamarazene gyakorlásra eljárt s jómódú magánnövendékei szüleinek körében évről-évre gyűjtött zenedei pártolótagokat, valamint a Zenedei- házalap javára. Sok éven át gyarapította a Zenede könyvtárát ajándékaival, még nyugdíjazása után is. Mint a Nemzeti Színháznál, úgy itt is résztvett a Zenede életének minden kimagasló eseményében. így tagja volt a Zenede segélypénztár kezelőbizottmányának, a könyvtári bizottságnak, a zenedei éremkiosztásra alakult zsűrinek. A Zenede igazgatóválasztmányának 1861. óta volt tagja. S a Zenede, mely mindenkor hálás volt tanárai buzgolkodásáért, Szűk Lipóttal szemben sem fukarkodott az elismeréssel. 1877. november 25-én a Zenede igazgatóválasztmánya elhatározta, hogy Szűk Lipót gordonkatanárnak Huber Károly hegedűtanárral együtt (Hubay Jenő apja, kit egyszerre választottak meg Szukkal 1852-ben tanárnak) 25 éves tanári működését megjutalmazza azzal, hogy a »Jubilánsok nevére örökös alapítványt tesz azzal a joggal, hogy a jubilánsok éltük végéig az alapítvány szelleme szerint egy-egy növendéket ajánlhatnak a Zenede bármely tanszakára«. Azonkívül a jubilánsok tiszteletére 1878. január 6-án a Hungária-szálló dísztermében hangversenyt rendezett, melyen Bartay Ede igazgató szép beszéd kíséretében ezüst babérkoszorút adott át Szűk Lipótnak. Ezen az ünnepségen Liszt Ferenc is résztvett. Tíz év múlva, működésének harminc- ötödik évfordulóján, sikeres működését és önzetlenségét azzal jutalmazta a Zenede, hogy megfesttette Szűk arcképét és az intézet dísztermében helyezte el. Midőn 1892-ben hajlott kora miatt negyven évi tanárkodás után nyugdíjba megy, Ferenc József király a koronás arany érdemkereszttel tünteti ki. Szűk Lipót nemcsak mint pedagógus volt kiváló, hanem mint zeneszerző is működött. Fontosabb művei : a leánya, Róza által gyakran előadott, magyar népdalokból összeállított »Pesti emlék« című ábránd, ugyancsak leánya belgrádi hangversenyére készített »Szerb fantázia«, a Bánk bán című opera témáira készült ábránd (op. 5.), Szerenád gordonkára (op. 9.), Capriccio (hangversenydarab, op. 10.), Tíz gondonka-etüd (op. 11.), Két szalon darab (op. 14.), Hat capriccio. Közvetlenül halála előtt jelent meg a pedagógiai tapasztalatai alapján megírt gordonkaiskolájának I. része. Szűk Lipót, ki 1892. óta leányánál, Matlekovits Sándornénál lakott, 1897. április 18-án halt meg.
