A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
83 nyörű tűzijátékot rendezett a császáriak tiszteletére. Ez éjfélig is eltartott és végül minden szerencsésen fejeződött be. Június 9-én utolsó látogatást tett a követ és szívélyesen elbucsúzkodott Ali basától. Végül egy gyönyörű paripát kapott még ajándékba, amelyet a basa lovászmestere kísért el hozzájuk és így őt ebédre marasztalták. Mialatt Budán időztek a követségbeliek, váci magyarok és más közeli községbeli parasztok a császári követet szép magyar kenyérrel, borral, csirkével, birkával lepték meg. 10-én hagyták el Budát, amely városról elragadtatással ír Wenner s többek között azt mondja, olyan nagy mint Bécs, magas, hosszúkás hegyen fekszik és a kilátásról megjegyzi : »und schönen sonderlich auff der Thonau lustigen Prospect«.26) Amint Wenner írásában látjuk, nagy feltűnést keltett Budán a császári követ érkezése. A hétköznapi egyhangú életből kizökkentette Buda városának felemás lakóit. A szájtátók serege, rabszolgák a katonák sorfala mögött a felvonuláskor ott tolongtak muzulmánok, zsidók, keresztények vegyesen, kereskedők, iparosok, akik igen nagy megértői lehettek a sorozatos ünneplésnek, amelyből így nekik is jutott. A tündöklő gyönyörű ruhák, gazdag arany és ezüsthímes kaftánok, a festői csoportok — ehhez nem kell fantázia — lelkendező izgalomba hozhatták a hálás bámész tömeget. A követségbelieknek is részük volt a fárasztó audiencia mellett a fényes ebédekből, a különös katonai tisztelgésekből, szokatlan ágyúzásból, zenéből, rezesbandából ; úgy látszik, a vendéglátók a szórakoztatást kötelességüknek tartották. Lubenau leírja, hogy a török katonák utazásuk alatt mulattatják őket különféle érdekes mutatványokkal.27) Például kis magyar sapkát dobnak a földre és ezt lovon száguldva, nekiiramodva dárdájukkal kapják fel. Máskor egy süveget levegőbe hajítanak és röptében széjjellövik, úgyhogy darabokban hullik alá. Ugyancsak Lubenau írja, hogy hajóikhoz törökök jöttek, ezek vivóiskolát tartottak, botokkal harcoltak karjukon bőrökkel, úgy védekeznek, hogy az ütéseket ezzel felfogják.28) Az előírt ünnepségek mellett így hát szórakozásra is van alkalma a követségnek, az orátor kényes munkája közepette. Mulatságszámba ment és különösen érdeklik a kiküldötteket azok a helyiségek, ahol kikötnek. Szórakoznak azzal, hogy a várost nézegetik s naplóikban néha elég részletesen tapasztalataikat leírják. Nemcsak a megérkezés volt ilyen ünnepélyes, az elutazás is körülményes és akkor a bontonhoz tartozott a szokás betartása. Az angolos távozást a követek nem ismerték és nehezen is tudták volna zaj nélkül a kivonulást megrendezni. A távozás ceremóniája, az utolsó kompliment záróköve volt a nagy cécóknak. Lubenau beszéli el részletesen, hogy hogyan távoztak el Budáról.29) Az utolsó napon az orátor egy kis hajón a basához ment — írja — és ezalatt a császáriak hajóit a hajóhídon átengedték. Majd a követ elbúcsúzása után már idejött és itt szállt hajójára az utolsó vizitet tevő urakkal. A török dunai flotillának kapitánya 10 sajkát adott kíséretül melléjük, ezek többször salvét lőttek ágyúikkal. Buda alatt félmértföldnyire valami forrásnál azután megebédeltek és itt a muzulmán hajóskapitány elbúcsúzva a követtől felhatalmazást adott a császári orátornak, hogy Belgrádig úgy rendelkezzék a vizen, amint neki jólesik. Ez a félmértföldig való elkísérés a diplomáciai etikett egy utolsó gesztusa volt a házigazda, a budai basa részéről. Messzire vezetne, ha a Budára érkező követek feljegyzéseit sorjában vennénk. Csábító, de célunkkal, amely szerint a Fővárosi Könyvtár vízfestményét akarjuk ismertetni nem egyezik meg, hogy messzemenő topográfiai összehason6*
