A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Jajczay János : Császári követ fogadása Budán a török idők alatt, a Fővárosi Könyvtár egy vízfestményén
84 a ß lításokat tegyünk. E helyt azonban csak a képen látottak leírását adjuk. Amint már említettük, a látkép nem hivatásos festő munkája, rajza nem valami precíz. Gyakorlatlan kezű és szemű rajzolta, eltolva az eléje táruló panoráma részeit, de mert primitív a rajz s nem a technikai vagy művészeti kivitelen van a főhangsúly, azért a dilettáns festő sok minden érdekeset, különösen neki exotikusnak tűnő dolgot, főleg törököket odapötyögtetett. Pontosan, lehetőleg keveset elhagyva, de különösen a maguk fogadtatását részletezi. Neki, mint a követség tagjának célja az lehetett, hogy a történéseket pontosan, kézzelfoghatóan illusztrálja. »Hálát adtam Allahnak, hogy Buda várát megláthattam és imádkoztam érte, hogy szándékom és kívánságom szerént megnézhessem azt. Harmincötévi utazásom alatt ilyen magas várat még nem láttam«, így áradozik az igazhívő költői Evlia.30) Olyannak tűnik neki ez a vár, mint valami hosszában fekvő ozmán gálya. A romantikus lelkű Evlia följegyzéseiben olyan bőbeszédű, egyéni és néha éppen úgy érdekes is, mint akár Benvenulo Cellini. A Kelenföld felé terjedő sátorvárost a Gellérthegyről nézve virágos rétnek látja. El van ragadtatva Budától. Mi a török Budát nem látjuk ilyen szépnek a mi képünkön, az is igaz, hogy jóval Evlia feljegyzései előtt készült. De hiszen a muzulmánok alig építettek és így ötven évvel később sem lehetett szebb. A Vízivárosban sok a rom, a vár tetején üszkös, leégett tetejű házakat látunk. A törökök, a muzulmánok a hajdani világhíres szép királyi várat bizony katonai erődítéssé süllyesztették. A hegy legdélibb részén látjuk a Belső várat, amelyet a török időben piros aranyalma, »Kizil elma« palotának neveztek aranygömbös tornyairól. Ezt egy harminc lépés szélességű árok választotta el a Felső várostól. Az egykori, gótikus soktornyú királyi palota alatt ott látjuk a négyzetes elkerített kertet, míg a Duna partján a palotától lefelé vezető bástya végén egy rondellát, amely mögött két torony emelkedik. Ez a két torony — nem vonjuk kétségbe, hogy csak a rajz mutatja ilyennek — olyanszerű, mintha román templom tornyai volnának. Az egykor Kispest temploma a szent Gellérthegy és a vár között állt. Ebben a templomban, a hagyomány úgy tartja szent Gellért volt eltemetve. Valószínűleg a tabáni templom orgonakórusának jobboldali falába befalazott, kőből faragott, áldást osztogató Krisztus ebből a kispesti templomból maradt ránk. A két torony, amint a színes vázlatot nézzük különösnek tűnhetik s nem indoktalanul ejti a nézőt gondolkozóba. A Belső vár és a Felső város, amint ebben az időben nevezték az »Orta hiszár« között kőhíd volt. A Felső városban laktak a XVII. század közepétől kezdve a basák, míg régebben a Rózsadomb alatt volt palotájuk. A basák palotája a Felsővárosban a Várszínház táján állt és nagyterme a Dunára nézett. A Felsőváros délibb fekvésű tornyai közül az egyik minden bizonnyal Szulejman mecsetjének tornya ; ezt a templomot az egykori szent Györgyről nevezett istenházából alakították, míg egy másik az úgynevezett basamecsetjének minaretje lehet. A vár legnagyobb temploma, melyben Allahot dicsérték az úgynevezett »Bőjük dsámi« a mi képünkön nem látható. Ez a templom a régi budai Nagyboldogasszony istenháza volt s a képről hiányzik, mert vízfestményünk, ahol a templomnak lenni kellene körülbelül két centiméternyi szélességben sérült. A templom mögött lejáró volt az Alsóvárosba, amelynek a török időkben »Kafeszli kapu« a neve és a mai jezsuita lépcső felé vezetett. A vár északi részéhez közelebb fekvő torony — a mai helyőrségi templom — minaretjén órátütő szerkezet jelezte az időt, erről is nevezték el »Szát dsámi«-nak. A Felsőváros legdélibb részén Ali basa kapuja nyílott, valamivel északabbra a mi régi vázlatunkon egy úton alulról párosával muzulmánok haladnak az arzenálkapu felé. Majd azt a nyílását látjuk 4
