A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Drescher Pál : Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége?
68 vállát.« »Hätte er dem Brandenburger fein heimgeleuchtet.« »Rámutatott volna a goromba fráterre,« stöbbefféle, garmadával. 2. Realizmusa alakjai szégyenletes és szégyentkeltő erotikus leltárának felsorolásából áll. Költőnek ösztönszerűen éreznie kell a határokat, melyeket a jó ízlés nevében át nem léphet. Igazi költő érzi is! Ez természetesen nem jelent annyit, hogy ne nyúlhatna kényes témákhoz. Bizonnyal nyúlhat. Kényes témák ellenére is költő maradhat valaki, — ha költő. De az ilyen Feuchtwangereknek egyetlen erőssége ez. Ők mindent sub specie nemiség szemlélnek s azt szeretnék elhitetni, hogy a szabadosság : költészet, a szó egyedül- való, legmodernebb értelmezésben. 3. À faji szellem kihívó és gyűlölködő jelentkezése alkalmas arra, hogy éles ellenszenvet váltson ki a legjobb hiszemű olvasóból is. Faji ellentétek szítása nem lehet közfeladat.1) Milyen máskép nyúl ugyanehhez a kényes tárgyhoz Gertrud Le Fort : A Ghettóból jött pápa című regényében, mely nemrég jelent meg magyarul is a Vigilia- könyvek gondosan és igen finom irodalmi érzékkel megválogatott sorozatában. (Papini Gog-ja, Claudel és Mauriac egy-egy remeke jelentek meg itt még.) De Gertrud Le Fort költő is a javából. Ugyanez az álláspontja a könyvtárnak hasonló szellemű egyéb ilyen könyvekkel szemben is, melyeket a reklámlárma a modern irodalom legjava értékeinek hirdet. Az Ehrenburgok, Josef Rothok, Gläserek, Kästnerek, Pitigrillik, Dekobrák és Eldridgek könyveinek terjesztése a köz szempontjából nem lehet kívánatos. Egy magyar talajból sarjadt népszerű írónőnek, Erdős Renéenek sok regényét is mellőzni kénytelen közművelődési könyvtárunk. Alulírt egyrészről erősen kétségbe vonja ennek a szerzőnek széliében elismert nagy írói kvalitásait,2) másrészről azt képzeli, hogy a közület irodalompolitikai célkitűzései között az erotikum terjesztésének nem múlhatatlanul kell szerepelnie. Ennek az írónőnek nem egy regénye kívül áll az irodalom határain. Az ezekben (Nagy sikoly, Pándy György, Herzfeld Clarisse stb.) fölhalmozott erotikummal szemben tehetetlen az irodalom- kritika. E mennyiség számbavétele tán inkább a statisztikára tartoznék. A riportregényt is, mely magasabb művészi célok híján a modern nagyvárosi élet Bábelébe vezet a legnagyobb óvatossággal kezeli a könyvtár. A Harmadik Birodalom jó ízlésére és egészséges erkölcsi érzékére vall, hogy ennek az irodalomnak egyik legjellegzetesebb darabját, Erich Kästner minden ízlésbeli és morális gátlástól ment Fabian-ját elkoboztatta. Mi sem természetesebb, mint hogy ezt a könyvet sietve (s botrányosan) lefordíttatták magyarra is és teljes erővel terjesztik. Könyvtárunk, érthetőképp óvakodik tőle. Alfred Döblin, G. Fink, H. Fallada (s előbb még Remarque) írásművei már csak erős irányzatosságuknál fogva is alig nevezhetők szépirodalomnak. Zsurnalisztika ez csak, ijesztően híján minden komponálni- tudásnak és képzeleterőnek. Mi más ennek a riport-műfajnak erdélyi magyar képviselője, Székely Mózes ! Zátony-ában »valami durva és pallérozatlan erő görcsös lüktetését érezte meg a közönség. Oly erőét, mely fittyet hány a szellemi termékek kodifikált szabályainak. A magyar közönség valami új, viharzó, vad természeti jelenséget sejtett x) »Látta a parlament kövér, csirkefogó polgárait. . . .« 10. 1. »Az arisztokrácia ugatott, mint a veszett kutya...« 10. 1. »...az ő zsidait, kik mindegyikének kisujjában hétköznap is több az ész, mint az egész tartomány fejében ünnepnapon. . .« 14. 1. »Beszélt azokról a furcsa szeszélyekről, mikkel a keresztényeket veri az isten, áldott legyen a neve.« 37. 1. stb. 2) Ilyen mondatok alapján : »Anna néni, ahogy jött pompás királynői termetével, a két fia között.« Vagy : »S ahogy ment azzal a kissé előrehajtott fejtartással (előrehajtóttá a fejtartását), mely (t. i. a fejtartás) mintha örökké hallgatóznék s a magas cipősarkakon, a kissé előredőlt járással, mintha valaki a kezénél fogva maga felé húzta volna, húsz évesnek látszott, nem harmincnégynek, amennyi volt. (Nagy sikoly 4. és 5. 1.).