A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Drescher Pál : Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége?
67 díja is áthághatatlan akadály. A tagok számának kismértékű apadása, melyről Évkönyvünk más helyén emlékezünk meg, legnagyobb részben ennek tulajdonítható. A Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtáraiban, a föntebb mondottak alapján detektív-, és ponyvaregényt egyáltalán nem talál az olvasó. A nagyvárosi szellemi életnek ezt a két teljesen haszontalan s nem egy tekintetben veszedelmes gazát közkönyvtár nem gondozhatja. E műfaj beláthatatlan kártevéseitől az üzleti szervezettségnek sajna mindezideig sikerült a közfigyelmet távoltartania. Reméljük, hogy a ponyva és a detektívregény elleni küzdelem megszervezésének Farkas Zoltán elevenre tapintó, bátor és szellemes cikke (a Magyar Szemle 1935. júliusi számában) s az én szeptember 8-i könyvekről, olvasásról szóló rádióelőadásom komoly kezdetét fogja jelenteni. A Fővárosi Könyvtár a közművelődési könyvtárak könyveinek beszerzését a legtárgyilagosabban igyekszik intézni. A szempontok, melyek szerint a könyvek kiválogatása történik, sokfélék. Miután elsősorban nagy tömegek szellemi táplálásáról van szó, oly tömegekéről, melyben az ifjúságé a főszerep (aránya statisztikánk szerint közel 40%), a nevelés elvének itt egy pillanatra sem szabad elhomályosulnia. Egészen természetes tehát, hogy a mienkhez hasonló minden közkönyvtárnak az irodalmi érték mellett az erkölcsi szempontokra is élénken figyelnie kell. Valamint az igazságra is. A szellemi egészséghez az igazság s a nagy és szent emberi dolgoknak tisztelete mélységesen hozzátartozik. Ami ettől eltér, nevezze magát realizmusnak, pszihologizmusnak vagy pszihoanalizisnek, — fintorgás és elfajultság. A piszokban vájkálás még nem pszihológiai elmélyedés s a nemiség egyedülvalóságának hangsúlyozása nem lélektani igazság. Szélsőséges irodalmi ízlés képviselői sem kaphatnak népkönyvtárban helyet. A nép művelésével foglalkozó közintézetet általában józan ítélet, egészséges életszemlélet s nemes értelemben vett konzervativizmus vezesse. Csak így lehet a legszélesebb rétegek számára egyként nyitva. Közkönyvtár nem különcök és rossz idegzetű ínyesek számára van, hanem azért, hogy az örök embert s az emberiség változhatatlan eszményeit : a Szépet, a Jót, az Igazságot s a magasabb élet-valóságot szolgálja. Célja nem az alsóbbrendűség erősítése, hanem a belső ember fölébresztése. A megrázás, a fölrázás révén (amit a görögök katharsisnak neveztek) fölemelnie kell. Nem lealacsonyítani. Tisztítani és nem beszennyezni. Az irodalom s általában minden művészet mindenha a teljes ember megnyilatkozása a teljes ember számára. Parciális ingerek, mind az idegizgalom vagy a szexualitás fölkeltése kívül esik a közkönyvtár hivatása körén. Mint ahogy az intellektus egyéb mai kinövéseinek, »furcsálkodásainak«, aberrációinak — a detektívregény- nek vagy a filléres érzelgőskének — ápolása sem tartozik feladatai közé. Ezekhez az elvekhez képest sokmindent nem talál az olvasó a Fővárosi Könyvtár fiókkönyvtáraiban. Még akkor sem, ha az történetesen világhíresség világhírű könyve. Legyen szabad itt néhány példával a válogatás elveit és metodikáját megvilágítanom. Csak a minap vált a film révén újra időszerűvé Lion Feuchtwanger Jud Süss-e s vert föl a hasonló című regény iránt a közönség körében újra hatalmas érdeklődést. (A film és a könyv összefüggését, fokozott érdeklődés alakjában egyébként mindig megérzi a könyvtár.) E regény »Á herceg és zsidaja« címen megjelent magyar fordításának, épp úgy mint eredetijének hatalmas könyvsikere volt évekkel ezelőtt. A könyvtár több okból — melyeknek egyike is elég volna — nem szerezte be ezt a könyvet. 1. A fordítás hihetetlenül pongyola és gyenge. Ilyenek vannak benne : »A brandenburgi hercegpüspök« (?) »Ájultan (ohnmächtig) vonogatta 5*
