A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Drescher Pál : Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége?
66 Helyesbítések. A kép, amit e statisztikai kimutatásokból az olvasóközönség ízlésére nézve kapunk, némi helyesbítésre szorul. Az olvasási kedv spontán megnyilatkozását több körülmény gátolja. A könyvtárnak válogatott könyvanyaga van. így sok szerző egyáltalán nincs meg a könyvtárban. Egyes szerzőknek nem minden műve van meg. De még a meglévő könyvekből való válogatás szabadságának is sok a korlátja. Keresett, jó, modern könyvekből kevés a példányszám. Az ilyet, ha kérné is az olvasó, nem mindig kaphatja meg, mert gyakran minden példány használatban, »kézben« van. Egyes szerzőknek kicsiny az oeuvre-je, a tőlük való válogatást ez is nehezíti. Ha a kért könyv nincs meg vagy nincs bent a könyvtárban, a könyvtáros más könyvet ajánl. Kézenfekvő, hogy figyelme ilyenkor nagy opusz- számú, népszerű auktorok (Jókai, Mikszáth, Gárdonyi) felé fordul, kiknek sok kötete van a polcokon. S ebből ád. A nagy számok törvénye érvényesül itt is. Ez ismert szerzők jelentéktelenebb müvei szokatlanul sűrű olvasottságának ez a magyarázata. Eredmények és tanúságok. Ha e számoszlopokból változhatatlan érvényű törvényeket nem vonhatunk is le a könyvtár kulturális tevékenységére nézve, annyit megközelítő pontossággal mindenesetre megtudunk, mi áll a közönség érdeklődésének előterében s a főváros lakosságának mely rétegei, milyen arányban használják közművelődési fiók- könyvtárainkat. A művelődésnek ilyen természetű intézetei nem világot mozdító nagy gondolatok és tettek indítására vannak hivatva, — az egyéniség isteni adottságai nélkül emberi nagyság úgy sem képzelhető, — csupán az emberi lélek határainak kiszélesítésére, a műveltség terjesztésére nagy általánosságban.A kultúra, a műveltség mindig szélesség. A Végtelen éreztetése, a köznapin túl a magasabbnak, a Szépnek keresése, korlátok lebontogatása, a szellem szabadságának, a gondolkozásnak előkészítése, az érzelem, és kedélyvilág ápolása és kifinomítása, bensőbbé, intenzívebbé mélyítése s ismeretek terjesztése az olvasásnak s így az olvastatás- nak is legfő célja. A főváros népszerű 'közművelődési fiókkönyvtáraiban olvasott könyveket a legnagyobb részletességgel sorolják föl az itt közölt statisztikai tabellák. Ha e jegyzékeket nézzük s magunk elé képzeljük azt a megmérhetetlen szellemi tartalmat, amit e könyvek képviselnek, lehetetlen el nem ismernünk a népkönyvtári gondolat helyességét. Valamint azt is, hogy a szellemi erők e roppant szétsugárzását a köziiletnek magának kell irányítania, a maga megközelíthetetlen s magasrendű erkölcsi és szellemi nézőpontjából. Csak a közület biztosíthatja ugyanis a szellemi síkon époly fontos — talán még fontosabb — hozzáértést, gondosságot, felelősségtudatot és magasabb szemléletet, mint az élet megannyi egyéb, anyagi természetű terén. A főváros közművelődési fiókkönyvtárainak a hazai művelődés történetében példa nélkül álló élénk használata azt bizonyítja, hogy a közönség megérti és méltányolja a közület gondoskodását és szelíd vezetését. S nem érzi tehernek. A »szörnyű szellemi zűrben«, mely őt a nagyváros túlhajtottan intellektuális légkörében körülveszi, melyben tájékozódását veszti s »énjének zárt egyénisége« teljesen elmerül, ösztönösen megérzi a művelődés e közintézeteiből feléje áradó jónak, egésznek, szellemileg egészségesnek megingathatatlan norma- tívumát. Ha fővárosi közkönyvtáraink használata nem volna bizonyos, bár minimális anyagi cenzushoz kötve, a bizalmat tekintve, bízvást állíthatjuk, hogy művelődési rádiuszuk korlátlan lenne. Az utóbbi években bekövetkezett nagyarányú elszegényedés miatt sajnos sokak számára a könyvtárhasználat csekély
