A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Aktuális nemzetpolitikai kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban
119 Etelköz — Honfoglalás — Kr. u. 896. — Pusztaszer — állomásai a dicső ezeréves magyar múltnak, a reform javaslatok pedig várakozásai az agrártömegek természetes földigényének. Szernek nevezték a honfoglaló ősök a magyar nemzeti alkotmány bölcsőjének helyét, ahol Anonymus szerint tanácskoztak, ítélkeztek, közös akarattal földet osztottak. Itt szentesítették a honfoglalást, itt tervezték az első országrendezést. Az űj honfoglalásnak kétségtelenül lehet egyik eszköze a telepítés is, amiről annyit hallunk és olvashatunk napjainkban. A tagosítás már szerényebb igényű a földrendezésben, de a készülő törvényjavaslat új eszközeivel, űj eleven gyors ütemével, gazdaságos technikájával bizonyára méltó dokumentuma lesz a magyar törvénytárban a földkérdés egyik kimagasló rendezésének. Az eddig elmondottak azt a benyomást keltik, mintha munkánkban csak a magyar földkérdés aktuális irodalmát dolgoztuk volna fel, pedig távolról sem. Számos adalékot vonultattunk fel az Oroszországon kívüli Európa legtöbb állama, népe és nemzete felfogásának megismeréséhez, az összehasonlító tanulmányok hasznos lehetőségéhez, a terveknek és javaslatoknak színes mozaikjában — elmélettől a gyakorlatig, elgondolástól — a törvényhozási végrehajtásig. Most még az összegyűjtött és rendszerbe foglalt irodalmi anyagnak erre a csoportosítására s az itt-ott indokolást kívánó tagolására kívánunk egészen röviden rámutatni. Munkánk első főrészét a »rendezés« gyűjtőfogalmával jelöljük meg. Ennek a csoportnak tagozódási főelve a földrajzi helyhez kötöttségen nyugszik. Ezen belül csak egyetlen tárgyi csoportosítást véltünk kiemelendőnek s ez a Magyar- országi rész, amely külön tünteti fel a »jogi« és a »birtokmegoszlási« anyagot, továbbá azt az irodalmat, amely a »parcellázást«, a »tanyakérdésk s általában a »pénzügyi megoldásokat« tárgyalja. Megtaláljuk azonban a tárgyi felosztást speciális témakomplexumokban a földrajzi jelleg mellőzésével ezen első főrész harmadik nagy tagozátában is, amelyet »Különös kérdések a földrendezéssel kapcsolatban« címszó alatt tárunk fel hat alfejezetben : 1. Földtulajdon és nemzetiség ; 2. Nemzeti földreform és nemzetközi jogszolgáltatás ; 3. Népesedés és földkérdés ; 4. A földkérdés erkölcsi megvilágításban ; 5. Hitbizomány és 6. Egyéb kérdések a földrendezéssel kapcsolatban. Kétségtelen, hogy ezekben a tételekben vannak elrejtve a legkényesebb részletkérdések s talán ez volt egyik indoka a tárgykör kiemelése mellett a földrajzi keret tompításának, bár a figyelmes kutató itt könnyen fellelheti a magyar anyag praedomináns szerepét. A »Földrendezés« főrészt »A földrendezés általános szempontjai« fejezet vezeti be céltudatosan földrajzi tagolás nélkül. Ezt követi a »Földrendező törekvések és megoldások Európában« c. fejezet. Itt jut szerephez a specializált földrajzi szempont. A »Dunai államok« alfejezet anyagában csak azok a művek vannak felsorolva, amelyek két vagy több dunai államról közösen emlékeznek meg. Kimagasló fejezet az ezt követő »Magyarország«. A földreform s a földbirtokpolitika itt együtt van, úgyszintén a házbirtok, házhelyrendezés anyaga is. A mezőgazdaságpolitikai, az agrárigazgatási s az egyetemes közigazgatási szempontokat nem határoltuk el s a tételes jog is helyet kapott. Itt vannak a históriai és elvi távlatok, itt van a múlt kísértete, a jelen siráma s a jövő reménye. Helyet kap vázlatosan a mezőgazdasági termelésnek a rendezéssel összefüggő átszervezésének ügye s maga a mezőgazdasági munkanélküliség is, de csak rendező viszonylatban. Súlyt helyeztünk az önfegyelem képviseletére »a föld — Csáky szalmája« veszedelmes hangzatosságával szemben. Helyt adtunk a pénzügyi lebonyolítások
