A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934

Aktuális nemzetpolitikai kérdések irodalma a Fővárosi Könyvtárban

118

ként sem hivatása az okfejtés, a magyarázat s ezen rövid bevezető is csupán arra szolgál, hogy eligazítást nyújtson az összegyűjtött anyagban, feltárja az irodalmi anyaggyűjtés általános és különös nézőpontjait és különösképen rávilágítson arra, hogy a feltárt, a szakszerűen csoportosított és feldolgozott bibliográfiai adatok kizárólag azokat a munkákat mutatják be, amelyeket a Fővárosi Könyvtár beszerzett s amelyek ezen feldolgozás segítségével is közvetlenebbül kerülnek a kérdés tudományos kutatóinak, a közélet arra hivatott tényezőinek, a magyar politikai és gazdasági élet érdekeltjeinek hasznos tudomására és szolgálatára.

Talán felesleges is volna hangsúlyoznunk, mégis megtesszük : Kiadványunk szellemi irányításának vezető gondolata a teljes és elfogulatlan, tudományosan megalapozott, kritikailag válogatott irodalmi anyagnak tárgyilagos bibliográfiai és szakszerű tagozódásban való bemutatása.

Pro és kontra álláspontok és felfogások nem befolyásoltak bennünket, valamint irányzatok sem. Helyet adtunk azoknak egyaránt felvilágosításul és tájékozódásul. Egyet azonban ki kell emelnünk és hangsúlyoznunk : a nemzeti megújhodás igazságos, becsületes, őszinte vágya, a nemzeti megerősbödés erős akarásának szolgálata sarkalt bennünket. A magyarabb magyarság ügye, a gazdaságilag és politikailag erősebb, önállóbb magyarság ügye ott ég szent izzó sebként minden magyar vérrel áztatott magyar rögön. A magyar föld szomjúhozza az igazságot, akkor is, ha Földrendezés — Telepítés — Tagosítás a probléma s akkor is, ha egyszerűen, de még fájdalmasabban magyar kérdést suttog a magyar róna kalásztengere.

Azok között az antinómiák között, amelyek nehézségei, hogy ne mondjuk gátjai a magyarság szellemi, gazdasági, társadalmi összeforrását szolgáló gyökeres reformoknak, szerepelnek többek között Szekfű Gyula szerint a »nagybirtokos — mezőgazdasági munkás«, a »trianoni magyarság — leszakadt magyarság« párhuzamos szakadékok.

Ugyancsak Szekfű Gyula mondja : »mikor 1920. augusztus 18-án Nagyatádi Szabó István, a gróf Teleki Pál kormány kisgazda-földművelésügyi minisztere beterjesztette törvényjavaslatát a földbirtok helyesebb megoszlásáról, akkor már a forradalomak hatása alatt maguk a nagybirtokosok is meg voltak győződve arról, hogy a föld nálunk tényleg helytelen, egészségtelen módon van megosztva« és arról is, hogy »a magyar falusi nép egyedül akadályozta meg, hogy a bolsevista forradalom a magyar földet is meghódítsa«.

A Magyar Országos Véderő Egyesület hivatalos közlönyében Szeder János és Molnár Sándor több helyen rámutat a reformok szükségességére s ez utóbbi kifejti, hogy a mai Gömbös-kormány bejelentett reform törekvései között a földbirtokrendezés, a hitbizományi reform s ezzel szorosan összefüggő telepítési reform, a népi várakozások legaktuálisabb és legégetőbb feladatkörét jelentik.

Ezzel már el is érkeztünk a Gömbös-kormány nemzeti munkatervéhez, amelynek hatodik (VI.) fejezete kilenc pontban (46—54.) foglalkozik »mező- gazdaság és birtokpolitiká«-val.

Tudjuk jól, hogy a magyarság az »etelközi« vérszerződés előtt a patriarcha- lizmus csupán etikai kötelékében a törzsszervezet korát élte s talán nem véletlen, hogy akadtak régi magyar urak, mint Sennyey Miklós báró, aki a gazdasági válsággal szemben a patriarchális gazdálkodás fegyverzetébe öltözött. 1901-ben az elsők között létesített leginkább uradalmi cselédségéből magán-főúri telepítést s őt faluja népe meg is védte a forradalmi időkben.