A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
112 Párisból Bruxellesbe mennek. Rózát balsorsa ismét üldözőbe veszi, mert Belgiumban Mária Amália királyné halála miatt országos gyász van és sem François Fétis konzervatóriumi igazgató, sem Desirée Artot, a hires énekesnő, atyjának közbenjárása nem használ. Eredmény nélkül utazik tovább Hollandiába. Hágán keresztül Amsterdamba megy, hol a színházban két hangversenyt rendez. Nagy sikere van, de az elszámolásnál a színigazgató úgy becsapja, hogy a két hangverseny mindössze 30 hollandi forintot jövedelmez. Innen Hamburgba utazik, hol május 5-én hangversenyez, miután előzőleg itt is több gazdag bankár estélyén résztvesz. Hamburgból Berlinbe mennek, itt azonban nem sikerül a hangverseny a politikai viszonyok miatt, egy nappal megérkezésük előtt történt a Blind Tivadar-féle merénylet Bismarck ellen, azonkívül a porosz-osztrák háború kitörése is küszöbön állott. Berlini ismerősei tanácsára tovább utaznak Dessauba, melyről úgy tudja, hogy zenekedvelő város, de május közepén itt már nem lehetett hangversenyt adni. így azután nem marad más hátra, mint hazautazni. Május 10-én, Róza 22. születésnapján, ülnek vonatra s négy havi távoliét után Bécsen át Pestre érkeznek. Hazaérkezve egy időre felhagy a művészi pályával s újból átveszi a Szűk otthonban a házikisasszony szerepét. Látogatásokat fogad és tesz a Nemzeti Színház előkelőségeinél. Főleg Carina Anna estélyein van jelen, kinél kitűnő társaság gyűlik egybe. Ezeken az estélyeken részt szoktak venni többek közt : Vajda János, Vámbéry Ármin, Volkmann Róbert, Heckenast, Frankenburg Adolf, Lichtenstein György zongoraművész, Áldor Imre, Ágai Adolf, Komócsy József. Napi vendég Szukéknál Matlekovits, kivel Róza folytatja a magyar nyelv tanulást és cserébe cello-duokat játszanak. Szeptember 8-án Szegszárdon ad hangversenyt Róza, melyet Szűk Mátyás rendez számára, ki jelenleg itt tartózkodik s két heti időzése alatt Róza a szegszárdi társaság kedvence lesz, Perczelék és August Antal báróék vendégül látják őt. Ebben az évben ez az utolsó szereplése. A napló a Sauer professzornénál eltöltött szilvesztereste leírása után e szavakkal végződik : »Hálát adok Neked Istenem a lefolyt, átélt esztendőért és kérlek add rám áldásodat az eljövendő évre. Sokat szenvedtem, sokat küzdöttem — de ismételten hálát adok Neked Istenem, hogy erőt adtál mindezek elviselésére. Az elmúltakra fátyolt borítok s annak a kellemes reménynek akarom magamat átengedni, hogy a következő év jobb és örömteljesebb lesz számomra«. 1866. december 31 -én a napló érthetetlenül megszakad. Érthetetlennek mondjuk azért, mert Szűk Róza művészi pályája ekkor még nem ért véget s 1867 és 1868-ban még folytatódott. E két évben Szűk Róza a következő hangversenyeket tartotta : 1867. március 25-énaPetőfi-szoboralap javára a Vigadóban rendezett hangversenyen lép fel s Servais ábrándját, a »Souvenir de Spaa«-t adja elő. Ugyanezen hangversenyen játszik atyja is, ki Mendelssohn D-moll trióját adja elő Spüler Adolffal és Stocker Gyulával ; április 22-én a »Magyar írók segélyegylete javára tartott zenészeti és szavallati előadáson« a tudományos Akadémia dísztermében eljátsza Piatti »Souvenir d’Ems« c. ábrándját ; Szűk Lipót pedig Reiter Marival és Huber Károllyal Wolf Lajos zongoratrióját adja elő. Ez évi október 7-én meghívja Rózát a nógrádmegyei honvédegylet a honvédsegélyezés céljaira Balassagyarmaton rendezendő hangversenyére, melyre közreműködését készségesen felajánlja. Nagy lelkesedéssel fogadják, koszorúkat kap, szerenádot rendeznek tiszteletére. Gyönyörű játéka a hangverseny központjává tette őt. Még ugyané hó 26-án Pécsett ad fényes hangversenyt, majd innen Zomborba megy, hol október 31-én rendez hangversenyt. Az 1865-ben rendezett kedves emlékű hangverseny után újból nagy sikere van itt. 1868. január 7-én ismét Balassagyarmaton találjuk Rózát, ahol Füredi Mihállyal és Toperczer Ilkával, a Nemzeti Színház tagjaival, hangverse
