A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
Ill kitől Rothschildékhez, Schumann Klárát, kitől Szarvadyné Clauss Vilma zongora- művésznőhöz és Erardnéhoz, az ismert zongoragyáros özvegyéhez, kinek hangversenyterme is van, szerez ajánlóleveleket. így felszerelve, január 30-án utaznak tovább és február 1-én érkeznek meg Parisba. Mint mindenki, aki először van Párisban, Róza is izgatottan száll ki a párisi pályaudvaron s midőn megpillantja a világ fővárosát, el van ragadtatva, de egyúttal megdöbben attól a gondolattól, miképen fogja ebben a rengeteg városban célját elérni. Egyetlen embert ismer, Podhorszky Lajost, a nyelvészt, ki Párisban emigráns s akit atyja Pestről kért meg, hogy legyen Rózáék támogatására. Podhorszky bevezeti Rózát a párisi magyar emigránsok köreibe s Irányi Dániel, Bertha Sándor, Horn Ede, Mandl Lajos dr. orvos azok, akik előkészítik a talajt Róza nyilvános hangversenye számára. Irányi elviszi Rózát Batthyány-Apraxin Júlia grófnőhöz, hogy általa juttassa el a Metternich hercegnőhöz szóló ajánlóleveleket. Midőn Apraxin Júlia megpillantotta Rózát, azt mondja : »Kisasszony, Ön annyira hasonlít az osztrák császárnéhoz, hogy első pillanatban azt hittem, hogy ő áll előttem ; az Ön alakja, arcvonásai, orra, kék szeme, arckifejezésének kedvessége, mind ő rá emlékeztetnek«. Apraxin Júlia eljuttatja a leveleket Metternich hercegnőhöz. Róza azután sorra leadja a többi ajánlólevelet s felkeresi azon francia hírességeket, kik Pesten jártak. így Hektor Berliozt, ki megmutatja neki a győri ifjúság ezüst koszorúját, melyet akkor kapott, midőn Róza győri hangversenyén (1860 XII. 13.) a Rákóczi-indulót játszotta a katonazene. Azután elmegy Dumashoz, ki ebédre meghívja s a magyar vendég tiszteletére Pesten vásárolt atillájában jelenik meg és piros-fehér-zöld szegélyű tányérokat téríttet fel ; majd felkeresi Lamartinet, a híres költőt, ki pesti emlékeiből mesél neki. Szarvady-Claussék által több estélyre kap meghívást. így Maillé hercegékhez, Saint-Simon grófnőhöz, kinél megismerkedik Rochefort gróffal, a híres kritikussal, Naudin operaénekeshez, a párisi nagyopera világhírű tenoristájához stb. Ezek az estélyek, melyeken gyakran több százan vesznek részt, azért fontosak, mert itt szerzi meg ismeretségét és barátságát azoknak, akik nyilvános hangversenye sikerét biztosítják. Metternich hercegnővel Loe bárónő estélyén ismerkedik meg s a hercegnő eszközli ki, hogy Rózát Bonaparte Matild hercegnő meghívja estélyére. Az estélyeken nagy sikere van, de Rózát idegessé teszi az a körülmény, hogy a szezon folyamán az összes hangversenytermek foglaltak s nem tud nyilvános hangversenyt rendezni. Pénzük is fogytán van, mert a párisi tartózkodás sokba kerül s fél, hogyha a Pestről hozott pénz elfogy, mihez fognak kezdeni. Végre március 2-án megkapja Mme Erard értesítését, hogy március 14-ére biztosíthatja számára a termet. Róza rögtön meghirdeti a hangversenyt s hamarosan szétkapkodják az összes jegyeket, úgyhogy Giaccomelli hangversenyrendezőnél még a hangversenyteremben is keresnek jegyet, amire még nem volt példa, miután a hangverseny színhelyén nem szokott pénztár lenni. A hangversenyen Mendelssohn B-dur szonátáját, atyja Souvenir de Pest és Bánk bán fantáziáját adja elő. Zongorakísérője Mme Tardieu, Páris akkori legjobb zongoristája. Annak a megfeszített és fáradtságos munkának, melyet Róza e hangversenyére fordított, meg volt a kellő eredménye, mert a közönség és sajtó melegen ünnepelték. Anyagi gondjaitól is mentesül, mert a hangverseny 1225 frankot jövedelmezett. A hangverseny után még három hétig maradnak Párisban, szórakoznak, múzeumokat látogatnak, végre azonban üt a búcsúzás órája, indulni kell új küzdelmek és sikerek elébe. Április 7-én hagyják el Párist, melytől Róza nehéz szívvel vesz búcsút. Sokat küzdött, sokat kínlódott, nehezen vívta ki magának a francia fővárosban a sikert, de mégis győzött. Midőn elindul velük a vonat, könnyek szöknek a szemébe, mert ez a város túlságosan szép ahhoz, hogy egykönnyen búcsút lehessen mondani neki.
