A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933

Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok

42 A Molnár-féle grammatika első kiadása Kolozsvárott 1556-ban jelent meg,28) ahol Molnár ugyanez évben az iskola vezetését átvette. A tankönyvnek Szinnyei alapján 29) 1804-ig harmincöt kiadását ismerjük, amiből Debrecenre 1613—1772. között kilenc kiadás jut. (A tankönyv Lőcsén 4, Brassóban 3, Sárospatakon 1, Nagyszebenben 5, Kolozsvárott 6, Kassán 2, Pest—Pozsonyban 4 kiadást ért el.) Sajnos, a tankönyv meglevő kiadásainak túlnyomó része az ország megszállott területeinek városaiban található fel és így megtekintésük ma nagy nehézségbe ütközik. A mai Magyarország területén mindössze az 1674. évi kassai, az 1696. és 1702. évi lőcsei, 1703. évi brassói s az 1708. évi budai kiadás található fel. Szabó Károly, aki a budapesti Egyetemi könyvtárban meglevő egyetlen példányban ismert budai kiadást először írta le,30) a könyv utolsó lapjának kéz­iratos bejegyzésére hivatkozva kétségtelennek tartja, hogy »a címlapon álló 1708. évszám helyes és nyomtatási hibára gondolni sem lehet.« Felveti egyszersmind a kérdést, hogy 1708-ban ki lehetett Budán nyomdász, de a kérdésre választ adni nem tud. A helyesség kedvéért megjegyezzük, hogy a könyv utolsó lapjára írt 1715. évszám nem a Szabó által említett Franciscus Vasari (a könyv más helyein Franciscus Farkas Vaszari), hanem a kézírás alatt elmosódottan is kivehető Michael Vörös kezeírása. Ez a kézírás a kötés előzéklapján is látható, tehát a kötés egykorú. A kötés előzékpapírján különben elől és hátul is több erősen megrongált kézírást veszünk észre, amelyek nagyrésze ma már meg nem fejthető, de kétség­telen, hogy ezeknek tárgyunkban nincs jelentősége. Mindössze azt tartjuk érde­mesnek megemlíteni, hogy az első előzéklapon »Spatak« beírás olvasható, amiből az a következtetés olvasható le, hogy a példány talán Sárospatakon volt hasz­nálatban. A rendelkezésre álló példányok alapján mindössze azt a megfigyelést közölhetjük, hogy a lőcsei (1696 és 1702), debreceni (1725) és kassai (1763) kiadású grammatika a budai keltezésűvel feltűnő hasonlóságot mutat, anélkül azonban, hogy a teljes egyezés esete forogna fent. E hasonlóságot a címlap szövegének beosztásában és a címlapkeretben állapíthatjuk meg, de már a könyv szövegének tipográfiájában és a szöyegbeosztásban nagyobb eltérések láthatók. A könyv címlapján és utolsó oldalán használt záródíszek, hasonlóképen a szövegközti léniák a budai jelzésű kiadványnál teljesen egyedülállóak. Sajnos, a lőcsei, debre­ceni, kassai stb. nyomdák betűkészletét annyira nem ismerjük, hogy ennek alapján összehasonlításokat végezhetnénk. Megemlítjük még, hogy a papiros anyaga vízjel nélküli és így ebből következtetéseket nem vonhatunk. Mindazonáltal az említett címlapbeli hasonlóság alapján nem látszik valószínűtlennek, hogy a budai jelzésű nyomtatvány Debrecenben, Kassán, vagy esetleg Lőcsén készült. Mint már Szabó Károly is megállapítja, az 1708. évi kiadás az 1661,-i el­veszett sárospataki kiadás utánnyomata. A címlap második oldalán »Ad studiosos grammatices« vers látható, a második levél pedig »Candido lectori salutem!« meg­szólítással kezdődik. A bevezetés keltezése: »Vale. S. Patachini. 1661. Mense primo J. C. D.« A címlapon itt is hibásan szerepel a szerző keresztneve : Gregorius helyett Georgius. Hasonlóan tévedés az előszó ama állítása, hogy ezt a grammatikát Georgius (helyesen Gregorius) Molnár először 1656-ban (1556 helyett) adta ki Heltai Gáspár betűivel. Tekintettel azonban arra, hogy a sárospataki kiadást az 1664,-i szebeni, az 1671.4 kolozsvári, az 1680.-1 és 1691.4 kolozsvári, az 1674.4 kassai és 1683.4 debreceni kiadásoknál is mintául használták, e kiadások pedig az 1674. évit kivéve hozzáférhetetlenek, tárgyunkban a sárospataki kiadásnak mintául való felhasználásából bizonyítékot nem szerezhetünk. A Molnár-féle grammatika nem tartozott a privillégium által védett tan­könyvek közé, úgyhogy ennek lenyomtatása nem ütközött nehézségbe. Miért

Next

/
Thumbnails
Contents