A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
42 A Molnár-féle grammatika első kiadása Kolozsvárott 1556-ban jelent meg,28) ahol Molnár ugyanez évben az iskola vezetését átvette. A tankönyvnek Szinnyei alapján 29) 1804-ig harmincöt kiadását ismerjük, amiből Debrecenre 1613—1772. között kilenc kiadás jut. (A tankönyv Lőcsén 4, Brassóban 3, Sárospatakon 1, Nagyszebenben 5, Kolozsvárott 6, Kassán 2, Pest—Pozsonyban 4 kiadást ért el.) Sajnos, a tankönyv meglevő kiadásainak túlnyomó része az ország megszállott területeinek városaiban található fel és így megtekintésük ma nagy nehézségbe ütközik. A mai Magyarország területén mindössze az 1674. évi kassai, az 1696. és 1702. évi lőcsei, 1703. évi brassói s az 1708. évi budai kiadás található fel. Szabó Károly, aki a budapesti Egyetemi könyvtárban meglevő egyetlen példányban ismert budai kiadást először írta le,30) a könyv utolsó lapjának kéziratos bejegyzésére hivatkozva kétségtelennek tartja, hogy »a címlapon álló 1708. évszám helyes és nyomtatási hibára gondolni sem lehet.« Felveti egyszersmind a kérdést, hogy 1708-ban ki lehetett Budán nyomdász, de a kérdésre választ adni nem tud. A helyesség kedvéért megjegyezzük, hogy a könyv utolsó lapjára írt 1715. évszám nem a Szabó által említett Franciscus Vasari (a könyv más helyein Franciscus Farkas Vaszari), hanem a kézírás alatt elmosódottan is kivehető Michael Vörös kezeírása. Ez a kézírás a kötés előzéklapján is látható, tehát a kötés egykorú. A kötés előzékpapírján különben elől és hátul is több erősen megrongált kézírást veszünk észre, amelyek nagyrésze ma már meg nem fejthető, de kétségtelen, hogy ezeknek tárgyunkban nincs jelentősége. Mindössze azt tartjuk érdemesnek megemlíteni, hogy az első előzéklapon »Spatak« beírás olvasható, amiből az a következtetés olvasható le, hogy a példány talán Sárospatakon volt használatban. A rendelkezésre álló példányok alapján mindössze azt a megfigyelést közölhetjük, hogy a lőcsei (1696 és 1702), debreceni (1725) és kassai (1763) kiadású grammatika a budai keltezésűvel feltűnő hasonlóságot mutat, anélkül azonban, hogy a teljes egyezés esete forogna fent. E hasonlóságot a címlap szövegének beosztásában és a címlapkeretben állapíthatjuk meg, de már a könyv szövegének tipográfiájában és a szöyegbeosztásban nagyobb eltérések láthatók. A könyv címlapján és utolsó oldalán használt záródíszek, hasonlóképen a szövegközti léniák a budai jelzésű kiadványnál teljesen egyedülállóak. Sajnos, a lőcsei, debreceni, kassai stb. nyomdák betűkészletét annyira nem ismerjük, hogy ennek alapján összehasonlításokat végezhetnénk. Megemlítjük még, hogy a papiros anyaga vízjel nélküli és így ebből következtetéseket nem vonhatunk. Mindazonáltal az említett címlapbeli hasonlóság alapján nem látszik valószínűtlennek, hogy a budai jelzésű nyomtatvány Debrecenben, Kassán, vagy esetleg Lőcsén készült. Mint már Szabó Károly is megállapítja, az 1708. évi kiadás az 1661,-i elveszett sárospataki kiadás utánnyomata. A címlap második oldalán »Ad studiosos grammatices« vers látható, a második levél pedig »Candido lectori salutem!« megszólítással kezdődik. A bevezetés keltezése: »Vale. S. Patachini. 1661. Mense primo J. C. D.« A címlapon itt is hibásan szerepel a szerző keresztneve : Gregorius helyett Georgius. Hasonlóan tévedés az előszó ama állítása, hogy ezt a grammatikát Georgius (helyesen Gregorius) Molnár először 1656-ban (1556 helyett) adta ki Heltai Gáspár betűivel. Tekintettel azonban arra, hogy a sárospataki kiadást az 1664,-i szebeni, az 1671.4 kolozsvári, az 1680.-1 és 1691.4 kolozsvári, az 1674.4 kassai és 1683.4 debreceni kiadásoknál is mintául használták, e kiadások pedig az 1674. évit kivéve hozzáférhetetlenek, tárgyunkban a sárospataki kiadásnak mintául való felhasználásából bizonyítékot nem szerezhetünk. A Molnár-féle grammatika nem tartozott a privillégium által védett tankönyvek közé, úgyhogy ennek lenyomtatása nem ütközött nehézségbe. Miért
