A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
43 nem nevezte meg magát a nyomdász, amikor az összes kiadásokon rajta van a nyomdász neve? Erre a kérdésre, sajnos, ma még nem válaszolhatunk. Az a feltevés, hogy esetleg a budai kiadás egy vándornyomda munkája, nem állhat fenn ; ehhez a nyomtatványnál felhasznált betűkészlet nagyon gazdag. Ellenben nem tartjuk lehetetlennek, hogy a budai vásárok alkalmára egyik vidéki nyomdában budai impresszummal nyomtatták le az általánosan ismert latin grammatikát. Buda 1694-ben kap újra vásártartási jogot és 1703-ig hosszú küzdelmet folytat a középkorban élvezett szabad királyi városi jogállásának visszaszerzéséért.31) A XVIII. század elejétől megélénkült Buda és Pest kereskedelme és bizonyos, hogy a vásárok alkalmával a két városba helyi nyomda hiányában más helyekről hoznak be nyomtatványokat. A Molnár Gergely-féle grammatika »Budae 1708« impresszumos kiadásának magyarázatánál ezek szerint csak feltevésekre utalhatunk, amelyekkel konkrét adatok hiányában egyenlőre meg kell elégednünk. * Tudjuk, hogy az eddig ismert budai impresszumos nyomtatványok budai eredetének megcáfolására ismertetett bizonyítékok nem kimerítők. Nagyobb technikai felkészültséggel bizonyára több, a kérdés részleteihez tartozó és nagyobb bizonyító erővel ható adatot lehet majd felsorakoztatni. De azt hisszük, hogy a kérdés megnyugtató megfejtéséhez megjelöltük az utakat. Jegyzetek. a) Ballagi Aladár : A magyar nyomdászat történelmi fejlődése. Bp. : Franklin 1878. p. 118. 2) Egy budai könyvnyomda felállításának terve az 1689-ik évben. Magyar Könyvszemle 1905. p. 350—353. a) Az első budai nyomda terve az 1686. évi visszafoglalás után. Könyvtári Szemle 1914. p. 145—146. 4) Bp. : Lantos 1917. p. 4—5. *) Császári kormányzat Budán és Pesten 1686—1711. Bp. 1926. p. 7—8. Különlenyom. Az Akadémiai Értesítő 432. füzetéből. — Megjelent még Ballagi Aladár: Élő tanítások. Cegléd 1934. p. 575—576. *) Gárdonyi A. : Die ersten Ansiedler der Stadt Ofen nach der Türkenherrschaft. Deutsch-Ungarische Heimatsblätter. Jahrg. III. Heft 1—2. 7) U.-ott. 8) Buda városa 1688-ban és 1714-ben. Adalékok Budapest székesfőváros történetéhez c. mű II. k. Bp. 1899. p. 199—229. 9) Die ersten Ansiedler . . . Heft í. p. 34—39. 10) Schoen Arnold : A budai Szent Anna-templom. Bp. 1930. p. 10—30. 21) Ilyenek pl. : Betrübter Türkischer Sultan, oder jämmerlichen Lamentiren des Türkischen Kaysers... 1686. — Der nun mehr in letzten Zügen ligende Türkische Gross Sultan . . . 1686. — Türkisches Schweiss-Bad ... — Krankheit des Gross-Sultans . . ia) Ballagi A. : Császári kormányzat, i. m. p. 3. Zellinger, Aloysius : Pantheon Tyrnaviense. Tyrna- viae 1931. p. 24—43. l4) Welzenbach, Th. : Geschichte der Buchdruckerkunst im ehemaligen Hertzogthume Franken u. in den benachbarten Städten. Archiv des historischen Vereins von Unterfranken. Bd. 14. 1858. Heft 2. p. 117—218. 1B) A nyomtatvány három példányát ismerjük: Apponyi : Hungaricá. Bd. IV. Nr. 2310. — Knüttel, W. P. C. : Catalogus van de Párfifletten- Verzameling bezustende in der Koninklijke Biblio- theek. II. Deele. II. Stuk. s’Gravenhage 1895. p. 406. Nr. 12648. — A rotterdami »Gemeente Bibliotheek«-ben. Ballagi kéziratban levő gyűjteménye és Császári kormányzat . . . c. id. m. p. 8. alapján. — V. ö. még Muller, Frederik & Cie: Catalogue de livres en vente aux prix marqués . . . Amsterdam (o. Jahr.) Nr. 167. 1#) Irodalmunkban Marco d’Aviano működésének jelentőségét Szekfű Gyula domborította ki. V. ö. Magyar történet. V. k. p. 369—376. 17) Stock, Norbert : P. Marcus von Aviano . . . Brixen 1899. p. 234—252. — L. még P. Veremund : A kapucinusrend rövid története. Bp. 1927. p. 22—26. 18> Stock i. m. p. 252—274. 19) Lettera, et Relatione seritta dalia Maesta del Re di Polonia al padre Marco d’Auiano Cappucino in Vienna. Venetia et Napoli 1683 — Copia di lettera scritta . . . Venetia 1683. V. ö. Kossányi Béla : A Báthory-Sobieski emlékkiállítás katalógusa. Bp. 1933. p. 136—137. Nr. 269—270. ao) La marmite retablie par les miracles du P. Marc d’Aviano . . . Cologne, 1684. Második kiadása u. ott 1685-ben francia és német nyelven jelent meg. V. ö. Brunet, Jacques-Charles : Manuel du libraire et de l’amateur de livres. Tome 3. Paris 1862. p. 1439. és Graesse, Jean George : Trésor de livres rares et précieux. Tome 4. Berlin 1922. p. 406. 21) Noticie storiche concernenti l’illustre servo di Dio Padre Marco d’Aviano, compilate dal P. Fedele da Zara. Venetia 1798. 2a) Hét leven en de wonderen van den Eerw. P. Marcus van Aviano Brügge, 1886. a3) Corrispondenza epistolare tra Leopoldo T. Imperatore ed il P. Marco d’Aviano Capuccino . . . Graz 1888. 23a) P. Marcus von Aviano. München 1931. 23b) Marco d’Aviano Ord. M. Cap. Sein Werk und seine Zeit. Eine Festschrift zum 250. Jahrestag der Türkenbefreiung. Wien, 1933. — V. ö. még : Franziskus-Kalender, Linz, 1933. — Kaiser Karl Gedächtnis-Jahrbuch, Wien 1933. 24) V. ö. Endrey : Magyar csillagászok a XVI. és XVII. században. Természettudományi Közlöny 1908. évf. p. 532—534. 25) Velics László : Vázlatok a magyar jezsuiták múltjából. 3. füzet. Bp. 1914. p. 11. 2#) Velics i. m. és füzet p. 104. 27) Fináczy Ernő : A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. 1 k. Bp. 1899. p. 218. *8) Ferenczi Zoltán : A kolozsvári nyomdászat története. Kolozsvár 1896. p. 12. 29) Szinnyei József : Magyar írók élete és munkái. IX. k. Bp. 1903. p. 185—186. 80) Régi Magyar Könyvtár II. k. Bp. 1885. p. 634. Nr.2329.__ 31) V. Ö. Gárdonyi Albert : Buda közigazgatási és közgazdasági viszonvai a XVII. sz. végén. Századok. 1916. p. 477—502.
