A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
33 a várost megszemlélte, még mindig olyan siralmas állapotokat talált, hogy a kamarának küldött jelentésében azt mondja »dass die Statt noch in dem Steinhaufen und Wüsterey, in welcher sie durch mit Brand und Mord gesehene eroberung geraten, liegt«.7) Lassan indult meg a kereskedelmi és ipari élet is, mert a kezdetleges viszonyok között a gazdasági élet csak az újjáépítés szempontjából e:ső- rendű fontosságú iparágak terén volt elevenebb. Jellemző, hogy 1688. januárjában elsőnek a kőművesek és kőfaragók tömörülnek céhbe. Az első telepesek neveit és foglalkozását már eléggé ismerjük. A Schmall Lajos által közzétett 1688. október 6-án készült összeírás8), a Gárdonyi Albert közléséből ismert háztulajdonosok és polgárok névsora és az 1696. évi adójegyzékek 9) arról győznek meg, hogy a lakosság túlnyomó része iparú'ző volt. De ha a XVII. század utolsó évtizedétől oly gyakran fellépő pestisjárványt, a Rákóczi-felkelés alatt keletkezett végtelen nyomorúságot és ezzel a lakosság tetemes apadását a fejlődés vonalába állítjuk, nem csodálhatjuk, hogy jó félszázad múlott el, amíg a romokból oly élet fakadt, amely már említésre méltó helyi művelődést jelentett. Mindezektől eltekintve, az urbanitás kialakulása, amely a megalapozott gazdasági élet mellett a helyi tradíciók ápolását a nyelvi, irodalmi, vallási-művészeti kultúrának bizonyos fokát jelenti, nem a heterogén települő népesség tulajdonsága ; ennek kezdetét rendesen csak a második-harmadik generáció művelődésében találjuk meg. A visszafoglalás után Budán jelentkező kezdetleges szellemi kultúra elsősorban a vallásos életben nyilvánult meg. Ennek megszervezése a szerzetesrendek, elsősorban a Jezsuiták érdeme, akik a helyi viszonyok és a néplélekben rejtőző tradíciók megismerésével a különböző fajú és nemzetiségű lakosságot a vallás egységbeolvasztó hatásaival iparkodtak közelebb vinni.10) Ebből a vallásos érzületből fakadtak lassanként az első művészeti, továbbá az irodalmi alkotások is, amelyeknek helyi nyomtatott termékeivel 1724 után már elég nagy számban találkozunk. De csak 1724 után! Ennek pedig az a magyarázata, hogy Länderer előtt nem volt Budán könyvnyomda. Az 1686—1714. évig már közzétett összeírásokban a polgárság foglalkozása ugyan nincs mindenkor megjelölve, de a polgárok törzskönyvének adatai és az adólajstromok feljegyzései alapján kétségtelennek tartjuk, hogy nem maradhatott volna nyom nélkül egy nyomda megtelepülése, nem is szólva arról, hogy a kamarai levéltár a nyomda működéséről bizonyosan egyéb adatokat is nyújtana. Ezzel a megállapítással tulajdonképen oly fontos közvetett bizonyítékot nyújtottunk, amely a budai impresszumos nyomtatványok kérdését abban az irányban dönti el, hogy ezeket nem nyomhatták Budán. De ezenkívül ennek az állításnak az igazolására vannak egyéb történeti, továbbá a nyomtatványok tartalmi és tipográfiái adottságaiból folyó más bizonyítékaink is. Vizsgáljuk meg ezért az egyes nyomtatványokat. * Az első nyomtatvány az ulmi városi könyvtár 9621/1—50 sz. kolligátumá- nak tizenegyedik negyedrétű kétlapos nyomtatványa. A nyomtatvány teljes címe: Mahometische Klag-Schrifft, Mit beygefügter Auszlegung beeder als Türckisch: und Frantzös i s cher Ehren-Säulen, welche der Grosz-Sultan Ludovico dem Vierzehenden dieses Nahmens regierenden König in Franckreich, als seinem guten Freund, zu getreuer Wahrnung seines gleichmässigen Untergangs, nacher Paris übersenden lassen, und von dem Ungenanten 3
