A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1933
Kelényi B. Ottó : Budai impresszumos nyomtatványok
32 alapján az udvari kamara 1690 januárjában értesítette Heyllt, hogy a kért évi 200 tallér segélyt nem adhatja meg, nincs azonban kifogása az ellen, hogy a nyomdát a saját kockázatára felállítsa. Heyll vállalkozásának iratait Gárdonyi Albert is közli a Könyvtári Szemlében 3) és arra a következtetésre jut, hogy ez a válasz elvette Heyll kedvét és így a budai »Königliche Hofbuchdruckerei« terve nem valósult meg. Nem hiszi ugyan, hogy a terv bukása az ország közművelődésére nagy veszteséget jelentett volna, a hazai nyomdaipar technikai fejlődését azonban mindenesetre előmozdította volna egy olyan nyomda, amely udvari pártfogásban is részesül. Ezek alapján Gárdonyi a »Magyarországi könyvnyomdászat és könyvkereskedelem a 18. században«4) című összefoglaló munkájában kimondja, hogy 1724-ben Länderer alapította Budán az első nyomdát, amely hosszú időn át Buda egyetlen könyvnyomdája volt. A budai könyvnyomtatás kezdeteire újabban Ballagi Aladár tért ki5) és bibliográfiái gyűjteményének háiom budai impresszummal megjelent tételére hivatkozva azt állítja, hogy 1. »Mahometische Klag-Schrifft. . . von dem Ungenanten in folgende Reimen- Art verfasset worden, im Jahr 1688. Gedruckt zu Ofen in der Teutschen Truckerey« c. nyomtatvány Budán Heyll Quirinusnál jelent meg, akit a császári végzés egyáltalán nem tiltott el a budai nyomda felállításától, sőt biztatta, hogy ha saját költségén állítja azt fel, még hivatalos támogatásra is számíthat. Ballagi úgy véli, hogy ily körülmények között Heyll nem állott el feltett szándékától, hanem a gyors meggazdagodás reményében esetleg kézi sajtóval ment el Budára. Itt azt tapasztalván, hogy számításában csalódott, egy-két apróság kinyomatása után visszatért hazájába ; 2. a »Jetcző Könyvetske . .. Prognosticatie op’t Schrikkel-Jaar 1688 . . . Gedruckt tot Buda, in de Hungerische Taale by Hans Bergstein« c. nyomtatvány, amelyben a híres kapucinus Marco d’Avianonak, a budai meridiánhoz mért számításai és az 1688. szökőévre szóló javaslatai vannak, Budán Bergstein nyomdájában készült. ■'Uö 3. Ugyancsak a Bergstein-nyomda terméke a »Jetcző Könyvetske« cím alatt megjelent magyarnyelvű nyomtatvány is, amelyre a holland nyelvű nyomtatvány impresszuma világosan utal. Ez azonban vagy elveszett, vagy lappang. 4. Molnár Gergely (a nyomtatványon hibásan Georgius) »Elementa grammaticae Latinae« c. munkája, amelynek impresszuma : »Budae 1708.« szintén Budán készült. Mielőtt e nyomtatványok ismertetésére térnénk, lássuk Buda helyzetét a visszafoglalást követő években. * Buda képét az 1686. évi visszafoglalás után kútfőink egyértelműen romhalmazhoz hasonlónak mondják, amelyben az új élet meghonosítása egyértelmű volt a város újjáalapításával. A város újjáépülése az akkori zavaros viszonyok között nem ment gyors ütemben. Még az istentisztelet bemutatására szolgáló szent helyek is hosszú ideig ideiglenes jellegű szükségépületek voltak és ugyanez áll a közigazgatás épületeire, valamint a polgári otthonokra is. Werlein János, akit mindjárt a visszafoglalás után Budára kamarai adminisztrátornak neveztek ki, azt jelenti az udvari kamarának, hogy a szétrombolt házak között a helyreállításról szó sem lehet, mindent alapjaiból kell újraépíteni.6) Nagy nehézséget okozott a mesteremberek hiánya, azért az első teendők egyike volt, hogy kőműveseket és ácsokat hozattak Ausztriából. Az első telepesek ennek következtében Ausztriából jöttek, de az újjáépítő munka nehezen indult meg. Amikor 1694-ben Palm Dávid kamarai tanácsos
