A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
68 A Wagner-féle kiadáson mint szerző T. J. szignálás szerepel, hogy ez Travnyik János-e, nem biztos. Az eredeti hangnem f-moll, Brahms egészen átvette. 10. e-dur. E tánc teljes egészében a Tolnai lakadalmasból van összeállítva. Részei : Br. e-dur : T. 1. d-dur 1. szám ; utána T. 1. coda ; Br. e-moll : T. 1. d-moll 3. szám ; utána T. 1. coda ; Br. e-moll : T. 1. d-moll 6. szám ; utána coda. Brahms a Magyar táncokat opusszám nélkül adta ki, ezzel is jelezve, hogy csak a feldolgozás való tőle, a dallamok nem. Brahms nagyon rosszul tette, hogy a Magyar táncok füzeteiben nem jelölte meg a feldolgozott dallamok eredetét, mert így sok kellemetlen zaklatástól és vádtól óvhatta volna meg magát. Csodálatos dolog, hogy Brahmsot plágiummal vádolhatták, midőn ezeket a dallamokat mindenki ismerte, a cigány játszotta őket itthon is, külföldön is s így mindenki könnyen meggyőződhetett arról, hogy nem Brahms eredeti művéről, hanem feldolgozásról van szó.Elvégre Frank Ignác Lujza-csárdását mindenki ismerte az országban, nyomtatásban pedig külföldre is kikerülhetett. Langer Viktornak Tisza Aladár néven Táborszky és Parschnál Pesten megjelent »Népszerű csárdások« címen összegyűjtött füzete több olyan számot tartalmaz, amely a Brahms-féle Magyar táncokban fel van dolgozva. Lehet, hogy Brahms ismerte ezt a füzetet s azt táncai rendezésénél fel is használta. Valószínűbb azonban, hogy Brahms még Hamburgban jegyzett fel több dallamot, melyeket a cigányzenekaroktól hallott, azonkívül sokat megismert Reményi útján is. E feltevés sokkal közelebb fekvő, mint az, hogy Brahms Pesten megjelent csárdásalbumokat hozatott meg magának s azokból írta ki témáit. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy Schumann Klára már 1858-ben a Magyar táncok néhány kész számát ismerte. Brahms a vádaskodásokra, igen helyesen, nem felelt, hanem 1880-ban két újabb füzet Magyar táncot adott ki, mely tizenegy számot tartalmazott. Az 1879. évben Brahms sokat járt Magyarországon. Itt van januárban, midőn Joachim hegedűversenyét mutatja be, tavasszal rendezi délmagyarországi és erdélyi hang- versenykörútját Joachimmal, decemberben újból Pesten van a filharmonikusoknál és Krancsevicséknál. Magyarországi időzései alatt sokszor volt alkalma magyar zenét hallgatni s újabb anyagot gyűjteni. A gyűjtés feldolgozásával hamarosan el is készült s közölte Simrockkal, hogy a zongorára alkalmazott magyar táncok újabb füzetei rövidesen kiadhatók lesznek. Ezekben már saját szerzeményű dallamok is vannak és pedig Joachim szerint a 11., 14. és 16. szám. Joachim feltevését Brüll Ignác is megerősíti, ki előtt Brahms úgy nyilatkozott, hogy a Magyar táncok újabb füzeteiben saját melódiáiból is felhasznált egynéhányat. A Magyar táncok 3. és 4. füzetében, amennyire megállapítható volt, a következő dallamok vannak feldolgozva : A 11. (a-moll), 14. (d-moll) és 16. (f-moll) Joachim feltevése szerint Brahms saját dallama. 12. (d-moll) Presto rész Szentirmay Elemér dallama Petőfi »Tíz pár csókot egy végből« című versére. A d-dur, Poco meno presto, a Galgóci emlékből van (Friss), melynek szerzőségét Patikárus Károly (1853-ból) és Palotásy (Pecsenyánszky) János (1861-ből) egyaránt magának tulajdonítja. Palotásy Galgóci emléke ismeretes Mosonyi Mihály átiratában, mely Magyar zene címen a Zenészeti Lapok melléklete volt s ez kerülhetett Brahmshoz. 13. d-dur. Az Andantino grazioso Zimay László »Naptól virít, naptól nyílik a rózsa« című dalának d-dur témája. A vivace »Valamit súgok magának« című csárdás. 15. b-dur »Hej, haj! magyar ember össze üti bokáját« című népdal. Egressy Béni szerzeménye. E dallam Liszt 12. rapszódiájában szerepel. A b-moll rész ismeretlen. 17. fisz-moll. Eleje ismeretlen. A vivace Simonffy Kálmán »Ez az én szeretőm, ez a kicsi barna« című csárdása. Meno presto, fisz-dur »Mariskám, Mariskám, eszem a szemedet« című népdal. 18. d-dur. Nem lehetetlen, hogy ez is Brahms melódiája. Ha egybevetjük all., 14., 16. számok stílusával, elfogadhatjuk e feltevést. 19. h-moll. Allegretto
