A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
58 ezüst babérkoszorút, melynek leveleibe Brahms pesti tisztelőinek neve volt belevésve. Utána Hanslick köszöntötte fel Brahmsot s felemlítette, hogy e pesti látogatása alkalmából két kedves barát hiányzik, Volkmann és Liszt, akik meghaltak s akikhez őt (Hanslickot) meleg barátság fűzte. A neki tulajdonított érdemet, hogy ő volt Brahms felfedezője és népszerűsítője, azzal a szerény megjegyzéssel hárítja el magától, hogy ő csak kottaforgatója volt Brahmsnak. Egy év múlva, 1888 december 21-én, ismét játszik a Hubay-négyessel. Mint újdonságot ezúttal a d-moll (op. 108.) hegedűszonátát Brahms Hubayval adja elő. Előadják még a g-dur sextettet. Ez alkalommal Walter Gusztáv kamaraénekes, kit Brahms Bécsből hozott magával, Brahms legújabb dalait (»Ständchen«, »Auf dem See« és »Minnelied«) énekli. Legközelebb 1890 január 10-én rendezett a Hubay—Popper-társaság Brahms- estét. Ezen az estén előadásra kerül a b-dur vonósnégyes (op. 67.) és a h-dur zongoratrió (op. 8.), melyet Brahms átdolgozott kiadásában mutat be Hubayval és Popper Dáviddal, valamint a b-dur vonóssextett (op. 18.). 1890-ben még egy ízben találkozunk Brahmsszal Budapesten és pedig december 17-én a filharmonikus hangversenyen, melyen eldirigálja az Akadémiai ünnepi nyitányt és a b-dur zongora- versenyt. Ennek zongoraszólamát ezúttal D’Albert Jenő adja elő. Brahms utoljára 1891 január 20-án van Hubayékkal együtt s ezen a hangversenyen játsszák el a g-dur vonósquintettet (op. 111.), a b-dur vonósnégyest (op. 67.) és az esz-dur kürttriót (op. 40.). Ezen a hangversenyen Drescher Rajmund, az Operaház kürtöse működik közre. — Brahms ezután nem jött többé Magyar- országra. Lássuk mármost azt a baráti kört, amely itt Budapesten annak idején Brahms műveit felkarolta, ápolta, őt magát pedig olyan magyaros vendégszeretettel fogadta, hogy ide egyre szívesebben jött vissza. Brahms úgy a Magyar táncokkal, mint sok más magyartémájú művével örökre bevette magát a magyarság szívébe. Soha idegen származású zeneszerző ennyire nem tudta szeretni, ennyire megbecsülni a mi muzsikánkat, mint Brahms. Hogyne fogadták volna szívesen, hogyne becsülték volna nagyra ezt a férfiút! Brahms magyar baráti körét két részre kell osztanunk és pedig azokra, akikkel külföldön tartott fenn barátságot és azokra, akikkel Magyarországon élt bensőbb kapcsolatban. A külföldiek közül az első Reményi Ede (1828 Miskolc — 1898 San Francisko). Tulajdonképen Reményi az, aki legelőször, még Schumann előtt, felismeri Brahms tehetségét, zongorakísérője lesz s vele együtt vándorol, amíg el nem jutnak Joachimhoz. Itt Brahms és Reményi útjai elválnak, hisz Brahms életcélja nem lehetett az, hogy Reményi zongorakísérője maradjon. Reményi egy interwievben, mely a New York Herald 1879. január 18-iki számában jelent meg, elmondja, hogy elválásuk után kétízben találkozott Brahmsszal, de ez a találkozás csak futólagos s a régi barátságnak többé nyoma sem volt. Sokkal melegebb, sőt egy egész életen át tartó barátság volt az, amely Brahmsot Joachimhoz fűzte. Joachim 1831-ben született a Pozsony megyei Köpcsényben. Joachimmal Brahms Reményi révén ismerkedett meg. Joachim azonban más természetű volt, mint Reményi. Nincs benne semmi Reményi cigányos, nyugtalan lényéből. A híres Böhm Józsefnek, ki szintén magyar (1795 Pest — 1876 Bécs), volt tanítványa a bécsi zenedében s a világ egyik legnagyobb hegedűművésze lett. Ismeretségük elején pártfogolta Brahmsot, nála lakott Hannoverban és Göttingen- ben, ő adja azt a levelet Brahmsnak, mellyel megnyitotta számára a Schumann- házat s ezzel a tettével egyengeti Brahms útját a nagyvilágba. Később egyik legnagyobb propagálója lett Brahms kamarazeneműveinek. Joachim vonósnégyese mutatta be Brahms kamarazenéjének legnagyobb részét. Szívélyes barátságuk csak
