A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei
48 augusztus 29-én, a mohácsi csata 15. évfordulóján Budavára csel útján a török birtokába került. Összefoglalva a metszettel kapcsolatos megfigyeléseinket, kimondhatjuk, hogy az orografiai alakulatok teljes mellőzése, igen sok szembetűnő távlati hiba, és az épületek valószínűtlen egymásmellettiségéből folyó zavaros topográfiái adatsor valószínűtlenné teszi, hogy Schön képe helyszíni pontos megfigyelések alapján készült volna. Ha továbbá megfontoljuk, hogy Schön valamennyi városképén : a bécsin, a kőszegin, a münsterin, a térképszerű tuniszin és végül a nürn- bergin a városok mindig csak epizódszerűen szerepelnek az ábrázolás tulajdon- képeni tárgyát alkotó történelmi esemény mellett, nem csodálhatjuk, hogy a művész Budával sem tett kivételt, különösen, mivel valószínűleg nem is volt módjában a városról pontos és részletes felvételek birtokába jutni. Wohlgemuth képe csak a királyi palota egyes épületeihez (István-torony) és esetleg a Boldogasszony-templom ábrázolásához szolgálhatott számára mintául. Viszont a nyugati bástyasor, amely az illusztráció szempontjából elsőrendű fontosságú, Wohlgemuth képének keleti fekvése miatt nem volt számára felhasználható. A városábrázolásban követett kétségtelen stílúsbeli hasonlóságot, az egymástól aránylag nem távol eső idő és az egyazon iskolából kikerült két mesternek az építészeti elemek visszaadásában mutatkozó hasonló felfogása eléggé megmagyarázza. Bizonyosnak vehetjük, hogy a képhez szolgáló vázlat nem azzal a célzattal készült, hogy topo- grafiailag hű és a részletekben is helytálló városkép alapja legyen. Az a rajzoló, aki Schönt a szükséges adatok birtokába juttatta, lehet, hogy Roggendorf hadával Buda alatt járt, de természetesen lehettek Nürnbergben mások is, akiknek a városról ily emlékképei voltak. A kép legfontosabb elemei : az erődítmények, tábor, harcieszközök, csatajelenetek, emberi és állati ábrázolások különben feltűnő hasonlatosságot mutatnak Schön régebbi munkáiban szereplő ilyfajta ábrázolásokkal. Ennek igazolására elég csak egy pillantást vetnünk Münster 1533—1534. évi két ábrázolására, amelyek különben egyedüli képviselői Schön háborús, de nem a török veszéllyel kapcsolatos képeinek. Schön metszete őstípúsa a XVI. század budai városképeinek. Őt másolta le Münster az 1552-ben megjelent Cosmografiájának kisméretű és csak a királyi várat ábrázoló metszetében, azzal az eltéréssel, hogy az egyes épületeken magyarázó feliratokat olvashatunk. Teljesen Münster képének kópiája a Történelmi Képcsarnok tulajdonában levő DC. monogrammal ellátott rézmetszet, amelynek tudtunkkal nincs nyoma irodalmunkban. A kép teljes alakú hasonmását mellékeljük. A metszet mérete: 153x226. A különbség a két metszet között mindössze néhány lényegtelen pontban mutatkozik. Ezek a következők : a magyar címert a kép jobboldalára helyezi ; a Dunán jobboldalt egy hajót tüntet fel ; a feliratokat német nyelven adja ; az István-tornyot a Münster-Cronika ábrázolásától eltérően a baloldalt levő kereszttel ábrázolt torony fölé helyezi. Ilyen eltérés még, hogy több feliratot alkalmaz : a vár északi, a bástya melleti épületére a »Des Kunig Haus«, a tőle délre fekvő épületre pedig a »Gefengchnus Thurn« címet írja. Az István-torony nevét is jelzi »S. Steffans Thurn«. Az északi bástya tornyán a félhold alkalmazásával jelzi, hogy a vár már a török birtokában van. Ugyancsak Schön metszetének másolata a Braun-Hogenberg : Civitates orbis terrarum c. 1572—1618. megjelent munkában szereplő teljes budai városkép. Siebmachernak 1580 körül megjelent Budát ábrázoló önálló lapja szintén Schön metszete alapján készült.70) Történetileg szorosan összefügg a budai ostromképpel Schön egy másik fametszete is, amely Hans Sachs ugyanez évből származó »Ein thyrannische that dess Tíircken, wi er sechs hundert gefangne knecht elendigklich hat lassen nider
