A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932

Kelényi B. Ottó : Erhard Schön magyar vonatkozású metszetei

49

hawen ... im, 1541. jar« című verséhez készült71). A késői levonatban és rossz állapotban maradt egyetlen példány a coburgi gyűjteményben van (270x372). A kép baloldalán két csoport lefegyverezett zsoldost mészárol le a török. A két csoport között jobbfelé lovagol a szultán, aki a kép jobboldalán sátorban ülve a török nyilasok által elébehozott három zászlótartó kivégzésére ad parancsot. A zászlósok kivégzése a háttérben levő jeleneten szemlélhető. Ez az esemény 1541 szeptember 2-án a Roggendorf-féle ostrom következményeként Buda mellett játszódott le. A képet különben teljesen kitölti a jelenet ábrázolása, a város képére nincs utalás rajta. E kép ellendarabja a Meldemann kiadásában megjelent metszet, amelyet Schön Marx Eisenkern von Pada »Wie die Türken mit den Gefangenen Christen so di die kauften oder verkauften« című szövegéhez készített.72)

Az ismertetett lapokon a nürnbergi rajzoló akárcsak a cseh Biblia számára készült rajzaiban a közvetítő szerepet játsza a Kelet, különösen a volt Osztrákmagyar Monarchia országai és a germán Nyugat között. Mint a török háború jeleneteinek rajzolója — legalább is e tárgykörből való munkáinak nagy száma miatt — egyedül áll Schön kortársai között. E lapok a török veszedelemre hívták fel a Nyugat figyelmét és szemléltették azt a nagy küzdelmet, amelyet hazánk a törökkel erején felül volt kénytelen folytatni. Beszámolnak azokról a nagy erkölcsi és anyagi károkról, amelyek által hazánk népének pusztulásával, kultúrájának megsemmisülésével áldozott a keresztény nyugat békés fejlődése érdekében.

*

Az illusztrált elbeszélő költemények típusát a régi röplaptípusok közül egyedül a zsoldos ábrázolások és fejedelmi képek élték túl. Sachs későbbi kiadói, mint Georg Meckel és Hermann Hamsing az illusztrált röplapoktól ismét visszatértek a szerző művének kis negyedrét alakú füzetekben való kiadásához. Emellett a címlap metszete akár a legrosszabb is lehetett. A régen pompás nagy ívalakban megjelent költeményeket az új nyomatok már minden kímélet nélkül szorították kis quartalakú füzetekbe, de ezzel tönkre is tették.

Amiként az illusztrált elbeszélő költeményeknek nagyarányú fejlődése Schön nevéhez fűződik, úgy lehetséges, hogy a mester halála és a műfaj gyors hanyatlása között összefüggés van. Amint Hans Sachs Nürnberg népköltője, nem a szó primus inter pares értelmében, hanem egyedüli költő, a sereg, csak alkalmilag céhbeli költő között, épúgy Schön Sachs illusztrátora, nem pedig Beham, vagy Flettner, Scháufe- lein vagy Pseudo-Schön. Még Georg Pencz is mint költemény-illusztrátor, messze állt Schön mögött. A negyedik évtized nagy munkaterhe : a költemény illusztrálások, a zsoldos és fejedelmi ábrázolások nagy sokasága, amelyeknek ő a mestere, Schön vállára nehezedik. Ez egyszersmind a fametszés terén az ő fénykorát is jelenti és ép ebben az időben mások számára is példaképpé válik : Pseudo- Schön és Hans Brosamer teljes odaadással ismerték el őt művészi mintaképül. Az a széleskörű és sok tárgyat felölelő terület, amelyet Schön mint költeményillusztrátor művel, szoros összefüggésben van azoknak az ötleteknek sokoldalúságával, amelyeket a költő termelt ki. Nem maradt egy közbeeső fok sem kihasz nálhatatlanul a földi és allegorikus világ megszemélyesítésétől, az igaz római férfit ábrázoló típusoktól az Ószövetségi nőkig, a civódó házaspár mindennapi jelenetétől a »Cebes-Tafel« elképzelt ábrázolásáig. Schön nagyon is tudatában volt ama feladatának, hogy munkájával a költő műveit érzékelhetővé tegye. A tájképek ábrázolásában azonban nem tudta megközelíteni a művészi kifejezésnek azt a fokát, amelyre csak a jövő fametsző nemzedéke emelkedett. Hans Sachs a Hat legkiválóbb szellemi adomány73) (Die Sechs Furtrefflichen Geistlichen gaben ...)

4