A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
50 tartalmazza. A könyvtár űj szervezete szerint két részből áll : 1. Tudományos jellegű központi könyvtárból és 2. fiókkönyvtári hálózatból. A központi könyvtár célja a városi igazgatás körébe eső és a főváros történetére vonatkozó egész irodalom összegyűjtésén kívül a szellemtudományok irodalmának részletekbe menő kiépítése és egyúttal a természettudományi irodalomnak-alapvető munkákban való megszerzése. A könyvtár raktárrendszerben elhelyezett törzsállománya mellett úgynevezett különgyüjteményeket is tart fenn egyes tudományszakok speciális ápolására. E gyűjtemények: 1. Bibliográfiái gyűjtemény, 2. Budapesti Gyűjtemény, 3. Keleti Gyűjtemény, 4. Az első kiadású magyar szépirodalmi munkák gyűjteménye (Szüry-Könyvtár), 5. Könyvészeti és egyéb ritkaságok gyűjteménye, 6. Hazai és külföldi vonatkozású röpiratok gyűjteménye (Ballagi-gyüjtemény). A könyvtári szervezet másik része a fiókkönyvtári hálózat 1929-ig annyira kiépült, hogy ma a főváros legnépesebb kerületeiben elhelyezett 13 könyvtárral fejthet ki működést. E könyvtárakban a magyar- és idegennyelvű, klasszikus és modern, szépirodalmi és ismeretterjesztő művek foglalnak helyet gondos válogatásban. Négy fiókkönyvtárnak olvasóterme, háromnak gyermekolvasója és kettőnek a nyári időszakra kerti szabadolvasója is van. A könyvtár növekedésével s működési területének bővülésével nem tartott lépést a személyzeti viszonyok alakulása. A személyzet három — 1. tudományos, 2. középfokú, 3. kezelői — státusba való sorolása feltétlenül bevált és időállónak bizonyult. Szükséges lett volna azonban a könyvtár munkájának növekedésével arányosan emelni az egyes státusok létszámát. Noha a könyvtár vezetősége a személyzet státusbeli emelésére és létszáma szaporítására bőséges indokolással többször dolgozott ki javaslatot, a figyelem felkeltésén és a jóakarat biztosításán kívül e javaslatoknak nem volt eredményük. Egyedül az ideiglenes hivatalnokok létszáma emelkedett évről-évre új fiókkönyvtárak létesítésével kapcsolatban. 1926 június 17-én Kremmer Dezső könyvtárigazgató váratlanul elköltözött az élők sorából. Helyébe 1927 januárjában a főváros tanácsa Enyvvári Jenőt, a könyvtár eddigi aligazgatóját választotta meg igazgatóvá.'Reáhárult a könyvtár fennállása óta kísértő s az évek folyamán egyre égetőbbé vált feladatnak a megoldása, hogy a könyvtár végre végleges elhelyezéshez jusson. 1914-ben a Károlyi-utcai épületben történt elhelyezkedés alkalmával a még rendezés alatt levő raktári könyvanyaggal együtt a könyvtár kötetszáma kb. 87.000 volt. Már a következő év munkálatai azonban azt eredményezték, hogy az évközben beszerzett új anyaggal együtt a könyvtár állománya 101.000 kötetre szaporodott.. Ily módon az alig elfoglalt hely máris szűknek bizonyult. A könyvtárigazgatók minden esztendőben részben közvetlen tárgyalások, részint hírlapi cikkek és a könyvtári értesítő útján hívták fel a tanács, a törvényhatóság és Budapest lakosságának figyelmét a könyvtár tarthatatlan helyzetére. A közbejött háború s a kilátástalan gazdasági viszonyok azonban a kérdés megoldását egyre késleltették. 1930 végéig a könyvtár központi állománya kb. 210.000 kötetre emelkedett és ennek a nagy könyvtömegnek a rendelkezésre álló szűk helyen való összezsúfolása már a könyvtár munkájának teljes megbénításával fenyegetett. Az eredeti raktárhelyiség könyvpolcai az ismételt toldások és átépítések ellenére valósággal roskadoztak a könyvek súlya alatt. A munkahelyiségek falmezőinek minden talpalattnyi helyét majdnem a menyezetig terjedő magasságig könyvek borították, amelyeknek megközelítése is sokszor életveszéllyel járt. A különgyüjte- mények szobáiban hasonló volt a helyzet. A Budapesti Gyűjtemény a többízben foganatosított toldásokkal, szekrények beállításával s a rendelkezésre álló falmező teljes kihasználásával sem volt képes elhelyezkedni. Hasonló volt a sorsa a könyvé-
