A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1931
A Fővárosi Könyvtár története
51 szeti és a ritkaság-gyűjteményeknek is. A raktár végre is úgy volt kénytelen helyzetén segíteni, hogy a sorozatos munkák egy részét az épület pincehelyiségében helyezte el. Ugyanitt voltak elhelyezve a fővárosi nyomtatványok évről-évre sokasodó kötetei is és az utolsó években a nagy zsúfoltság miatt ezek a nyomtatványok teljesen hozzáférhetetlenekké váltak. Az alkalmatlan helyi viszonyok ellenére is a könyvtár éppen kálváriájának utolsó tíz esztendejében a forgalom szempontjából magyar könyvtáraknál eddig még el nem ért, szinte amerikai méretű forgalomra tett szert. Míg ugyanis 1914-ben a könyvtár összes forgalma 189.850 kötet volt, a kölcsönzők száma pedig 4625, addig 1930-ban a könyvtár 1,125.185 kötetet adott olvasóinak, a nyilvántartott kölcsönzők száma pedig 20.749 volt. Ezek a számok a szűk helyiségek mellett a könyvtár teljesítőképességének végső határát jelentették. Az olvasótermekben egyre sűrűbben fordult elő s végül szinte rendszerré vált, hogy a könyvtár az olvasni kívánók nagy része számára nem volt képes helyet biztosítani. Sürgette a könyvtárnak a Gróf Károlyi-utcai helyiségekből való távozását az a körülmény is, hogy a Reáltanoda-utcai főreáliskola igazgatósága ismételten és nyomatékosan kérte a tanácsot, hogy az épületnek a könyvtár által lefoglalt helyiségeit bocsássa rendelkezésére. Végre 1926-ban a tanács felhívta a IX. ügyosztályt, hogy a könyvtár megfelelő és végleges elhelyezéséről építési programmja kapcsán gondoskodjék. Ez a felszólítás indította meg azokat a tárgyalásokat, amelyek a régóta vajúdó kérdés megoldására vezettek. Az igazgatóság, mint kezdettől fogva, egy különálló könyvtárépület emelése mellett foglalt állást, amelyre az 1914. évben készült tervek is rendelkezésre állottak. Javaslata azonban a főváros pénzügyi viszonyai miatt nem kerülhetett tárgyalás alá, mert a külföldi kölcsönök elv szerint csak úgynevezett rentábilis építkezésekre voltak fordíthatók. Ezért olyan terv merült fel, mely a könyvtár elhelyezését egy lakóházzal kombinálva akarta biztosítani. Érdemleges tárgyalásig azonban ez a terv sem ért meg. Károlyi Mihály haza- árulási és vagyonelkobzási perével kapcsolatban szóba került, hogy a főváros a Károlyi-palotát veszi meg és ezt a könyvtár céljaira használja fel. Mielőtt azonban a per lezajlott volna, egy újabb megoldás kínálkozott, amely az eddigieknél megfelelőbb és az új építkezés reményének távolbatűnése után az összes eddig felmerült tervek között a legszerencsésebbnek látszott. Wenckheim József gróf ugyanis Vili., Reviczky-utca 1. szám alatti ingatlanát, a rajta levő kétemeletes épületet és összes tartozékait a fővárosnak ajánlotta fel megvételre. Az előzetes tárgyalások folyamán a tanács arra a meggyőződésre jutott, hogy a palota megszerzése a főváros szempontjából kívánatos. Mivel pedig a palota felhasználásánál elsősorban a könyvtárra gondolt, felszólította Enyvvári Jenő könyvtárigazgatót, hogy a palotát szemlélje meg és tegyen jelentést a könyvtári célokra való alkalmasság tárgyában. A könyvtárigazgató az épület beható átvizsgálása után 1926 november 27-én kelt előterjesztésében jelentette, hogy a palota kellő átalakítással a könyvtár céljaira alkalmassá tehető. Az épület fekvése a legszerencsésebb : az egyetemek, a múzeum s a többi nagy könyvtárak közelében, centrális, izolált, aránylag csendes környéken fekszik. Nagy termei alkalmasaknak látszanak az olvasótermek, a kölcsönző, a katalógusterem és a legfontosabb külön- gyüjtemények céljaira. E helyiségek berendezése és dekoratív hatása annyira egyedülálló, hogy afőváros legnagyobb kultúrintézete számára méltóbb helyei sem képzelhető. Az épület közel 60 helyiséget számláló többi részei pedig kellő átalakítással hatalmas területet biztosít a hivatali helyiségek befogadására s a könyvraktár elhelyezésére, úgyhogy e megoldással a könyvtárépület kérdése 35—40 esztendőre megoldhatónak látszik (300/1926. kvt. sz.). A könyvtárigazgató véleményezése alapján 4*
